Az 1944-es év kémiai Nobel-díjasa, Hevesy György az első világháború idején először röntgenberendezésekkel foglalkozott, majd 1916 nyarától Nagytétényben, illetve Besztercebányán elektrolitikus rézfinomító üzemben dolgozott. A feladat az értékes réz kinyerése volt a Balkánról hadizsákmányként küldött harangokból. Hevesy Györgyöt 2001-ben újratemették Budapesten, Nobel-díja 2015-ig a Magyar Tudományos Akadémián maradt. Abban az évben fia azzal az indokkal kérte vissza az érmét, hogy annak a stockholmi Nobel-múzeumban a helye. 2017-ben Inzelt György egy árverési hirdetményben talált rá a becses darabra…
Sűrűn kerülnek ki kiváló alkotók keze közül olyan tudománytörténeti munkák, amelyekben hemzsegnek a részletek. A szerzőnek bizonnyal fontosnak tűnő mozzanatok az adott tudományterületen tétován mozgó érdeklődő számára feleslegesek. Elterelik a figyelmet a lényegről, megnehezítik a befogadást. Ebben a könyvben is nagyon sok olyan szereplő említtetik meg, akinek a neve a mai olvasók számára ismeretlen, munkássága másodlagos. Értem én, hogy ez is az ismeretterjesztés része, de abban biztos vagyok, hogy az okostelefonjukon szocializálódott fiatalok közül roppant keveset nyert meg a tudománynak, a kémiának ez a munka.
(Inzelt György: Természettudomány háborúban és békeidőben – Kémikusok, találmányok, felfedezések. Typotex Kiadó, Budapest, 2020, 324 oldal. Ára: 3990 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!