90 éve született Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr

Június 16-án lenne kilencvenéves a világítás mestere, a fény művésze, aki 1956-ban emigrált.

Több műfajban kipróbálta magát: fényképezett zenés filmet (a The Band búcsúkoncertjét megörökítő Az utolsó valcert), vígjátékot (Az eastwicki boszorkányokat és a Mavericket), az HBO számára egy Sztálinról szóló életrajzi filmet, amelyért 1992-ben Emmy-díjat kapott, erotikus thrillert (a Slivert és a Vágyak vonzásábant), többször dolgozott Woody Allennel (Melinda és Melinda, Kasszandra álma).

2007-ben negyedik alkalommal jelölték Oscar-díjra a Brian De Palma rendezte Fekete Dália fényképezéséért (a harmadik jelölést 1985-ben A folyó című drámáért kapta). Túl a nyolcvanadik életévén is aktív volt, több dokumentumfilmet készített. Élete utolsó időszakában két filmterv látványvilágán dolgozott, köztük a modern török államot megteremtő Kemal Atatürk életéről szóló alkotáson. Rendezői feladatot egyetlen alkalommal, az 1991-es a Tékozló apa című koprodukciós filmdráma kedvéért vállalt.

A szülőhazájával mindvégig kapcsolatot tartó Zsigmond Vilmos 2002-ben fényképezett először magyar filmet: a Bánk bán című Erkel-opera 2002-es filmváltozatáért Káel Csaba rendezővel megosztva megkapta a legjobb operaadaptációért járó díjat az operatőröknek szentelt Cameraimage fesztiválon. 2006-ban egyik közreműködője volt A lyukas zászló című 1956-os dokumentumfilmnek, és ő volt az operatőre A halálba táncoltatott lány című, Hules Endre által rendezett filmnek (2011).

A kritikusok által a fények és árnyékok szerelmesének és festőjének nevezett Zsigmond Vilmos nem szerette, ha a színek túl sokat beszélnek. Elsősorban azt emelik ki vele kapcsolatban, hogy megtanította az embereket, hogy másként gondolkodjanak és másként nézzék a világot. Fontosnak tartotta, hogy segítse a fiatal operatőröket, tudását többször is mesterkurzus keretében adta tovább Magyarországon és az Egyesült Államokban. Az operatőröknek azt tanácsolta, hogy a digitálisan rögzített felvétellel is úgy bánjanak, mintha filmszalag lenne. Úgy vélte, a digitális technika még nem éri el a hagyományos film szintjét, és felületességre késztet, számára viszont mindig az volt a cél, hogy a filmjei szebbek legyenek, mint a valóság.

Zsigmond Vilmos 1999-ben megkapta az Amerikai Filmoperatőrök Társasága (ASC) életműdíját. 2000-ben Göncz Árpád államfő elnöki Aranyéremmel tüntette ki, 2001-ben a Corvin-lánc birtokosa, 2004-ben Szeged díszpolgára lett, ahol moziterem is őrzi nevét. 2005-ben megkapta a Magyar Operatőrök Társasága életműdíját, a következő évben a Magyar Művészetért Díjat, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották. A 2014-es cannes-i filmfesztiválon átvehette a Pierre Angenieux-ről elnevezett operatőri életműdíjat, és a CineFest miskolci nemzetközi filmfesztiválon is elismerték életművét. 2015-ben az ő kiállításával nyílt meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál a Ludwig Múzeumban, a budapesti Gellért szállóban lakosztályt neveztek el róla.

A világhírű operatőr 2016. január 1-jén halt meg kaliforniai házában, abban az évben a cannes-i filmfesztiválon portréfilmet mutattak be róla a Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal címmel. Nevével 2017 óta Szegeden nemzetközi filmfesztivált rendeznek, amely az operatőri munkát helyezi a középpontba, a mustrát idén szeptemberben negyedik alkalommal szervezik meg.

2018-ban először hirdették meg a magyar operatőriskola két kiemelkedő alkotójáról elnevezett, Kovács László és Zsigmond Vilmos Operatőr Versenyt. Zsigmond Vilmos özvegye három éve a Színház- és Filmművészeti Egyetem könyvtárának adományozta férje filmezéssel és fotózással foglalkozó albumait és szakkönyveit.