Szantorini szigetét rekonstruálták magyar kutatók vezetésével

Kutatók minden eddiginél pontosabban rekonstruálták Szantorini egykori, késő bronzkori szigetét. A nemzetközi kutatócsoport – magyar vulkanológusok vezetésével – digitális domborzatmodellen mutatta be, hogyan festhetett az égei-tengeri vulkánsziget 3600 évvel ezelőtt, amikor egy hatalmas robbanásos vulkánkitörésben a sziget jó része megsemmisült.

Szantorini a levegőből (Fotó: MTVA/Bizományosi: Lehotka László) Fotó: Lehotka László

A több szakterület, köztük régészek hozzájárulásával született új eredményekről a kutatók a Journal of Volcanology and Geothermal Research című tudományos folyóirat cikkében számoltak be a közelmúltban – erről a kutatócsoport vezetője, Karátson Dávid vulkanológus (ELTE) tájékoztatta az MTI-t.

A hét éve folyó kutatás keretében 2018-ban a késő bronzkori belső öbölben létezett vulkánszigetet, most pedig Szantorini teljes egészét rekonstruálták.

A késő bronzkorban Szantorini védett, belső kis öböllel rendelkezett, kiváló hajózási, kereskedelmi feltételeket biztosítva a vulkánszigetnek. Szantorini akkoriban a krétai civilizáció északi bástyája volt, déli részén a fővárossal, Akrotirivel, ám 3600 éve e település – akárcsak számos más kisebb-nagyobb házcsoport, épületegyüttes – szinte nyomtalanul elpusztult a vulkánkitörésben, mely a domborzatot 30-50 méter vastag tufaréteggel fedte be – olvasható a közleményben.

A természeti katasztrófa a szigeten nemcsak a minószi kultúrának vetett véget, hanem gyökeresen átszabta a morfológiai képet is. A hatalmas mennyiségű magma távozása a sziget központi részének beszakadásával járt, létrehozva a mai öblöt, mely jóval nagyobb, mint a késő bronzkori.

A vulkanológusok a robbanásos kitörés nyomán lerakódott tufaanyagból fotóstatisztikai és geokémiai elemzéssel állapították meg, hogy annak mekkora hányadát képezi a felrobbant és teljesen megsemmisült belső szigetnek és mekkora részét teszi ki a sziget további belső részeinek törmelékanyaga. Az összegzés szerint a kapott arányok nagy pontosságúak, a sziget pontos méretének rekonstrukciója azonban attól is függ, mennyi volt a kirobbant tufatömeg teljes térfogata. Ezt már nehezebb becsülni, mert jelentős része a tengerszint alatt rakódott le.

A kutatók két forgatókönyvvel számoltak: az egyik esetben kisebb tufatérfogattal, amiből kiindulva a felrobbant szigethányad mintegy 10 köbkilométernyit tesz ki, a másik esetben a legtöbb kutató által javasolt mintegy 120 köbkilométer tufatérfogattal, melyből 17 köbkilométer jut a késő bronzkori Szantorini felrobbant részeire.

Karátson Dávid közlése szerint ez utóbbi modell – melyet a tanulmányban digitális domborzatmodellen elemeztek – tekinthető a legvalószínűbbnek és összhangban áll az újabb régészeti eredményekkel is.

„Akrotiri egyik legérdekesebb, legtalányosabb freskójának, az úgynevezett Nyugati Házban talált Flotilla freskónak az újraértelmezése megmutatta, hogy az minden bizonnyal az egykori belső, kis kalderaöblöt ábrázolja – még ha stilizáltan is -, nem pedig a nyílt tengert, mint korábban gondolták. E kis belső öböl a mai, nagy kalderaöböl északi részén lehetett, keskeny kijárattal az Égei-tenger felé” – olvasható a közleményben, amelyből az is kiderül, hogy a kutatók a kitöréskor történt topográfiai változásokat is elemezték, a változásokat pedig szintén digitális domborzatmodellen mutatták be.