A keszthelyi Amazon Ház és Látogatóközpontban Tóbiás Gábor múzeumi menedzser mutatta be az 1900-as évek szárazföldi utazásaihoz használt kézipoggyász és úti kellék gyűjteményét.

Fotó: Mihály Szilvia / LIKEBALATON.HU
A néha szekrény méretű útiládák között valódi ritkaságokra bukkantunk, és csodálkozva láttuk, hogy a nők fele akkora csomagokkal keltek útra, mint a férfiak.
Ebben a krokodilbőr táskában tükör, szappan, fésűk és pipereholmik találhatók, és a méretét tekintve ez szinte apró bőröndnek számít.

Fotó: Mihály Szilvia / LIKEBALATON.HU
A kiállítás kurátora, Frisnyák Zsuzsa az ország több múzeumából válogatta össze a kiállított tárgyakat, hogy betekinthessünk a főúri utazások előkészületeibe és a poggyászokba.
Az utazók egy hosszabb útra nagyon sok mindent vittek magukkal, ezek kis része kézipoggyász formában a vonaton, kocsin a kezük közelében volt, de a nagy utazóládák tartalmához csak a célállomáson fértek hozzá.
A férfiak az utazóládákból 3-4 db ot is vittek magukkal, ezek cipeléséhez hordárszolgálatot vettek igénybe.
A Déli Vaspálya Társaságnak külön díjszabása volt a költözési ingóságok szállítására is a dél-balatoni vasútvonalon, a ruhásszekrény méretű csomagok időnként valóban ruhásszekrények voltak, mert a családok a nyaralás idejére az ingóságaikat is magukkal vitték a Balatonhoz.

Fotó: Mihály Szilvia / LIKEBALATON.HU
Az utazóládák több részre vannak elosztva, még akasztós ruhafogas is van némelyikben, a hordároknak nagyjából a fél háztartást kellett cipelni akkor is, ha csak néhány napra utazott el valaki. Külön díjszabás tér ki arra, hogy a hordárok milyen méretű csomagokat mennyiért visznek el a vasúti kocsikról a szállásokra, vagy csak a várakozó lovaskocsikhoz.
Látunk útipoggyász biztosítási kötvényt is, ez az 1910-es évek elejéről származik. Mivel a vonatok gőze, szikrája sérülést okozhatott akár menet közben is a poggyászokban, és el is lophatják azokat, ezért sokan kötöttek biztosítást.

Fotó: Mihály Szilvia / LIKEBALATON.HU
Érdekes, hogy útlevél mind a belföldi, mind a külföldi utazásokhoz kellett, ez az okmány biztosította, hogy az utazó nem rosszban sántikál, nyomon tudták követni, merre járt. Az útlevéllel utazókat arra is megkérték, hogy lehetőség szerint írjanak útinaplót, meséljék el, útközben mivel, kivel találkoztak, mit tapasztaltak, milyen élmények érték őket.