Az egész országot megrázta a legnagyobb magyar tragikus halála

Gróf Széchenyi István a 19. század első felében megindult nemzeti liberális reformmozgalom kezdeményezője és legjelentősebb személyisége, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója és tagja, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere, „a legnagyobb magyar”.

Gróf Széchenyi István Forrás: Wikipedia.org

Széchenyi nevéhez fűződik a Lánchíd megépítése is, amelyen először kötelezték a nemeseket hídpénz fizetésére.

Az 1840-es években a Tisza-szabályozása és az ármentesítési munkák megindítása, valamint a balatoni gőzhajózás életre hívása emelkedik ki gyakorlati tevékenységéből.

A Széchenyi és Kossuth vitája

Széchényi eredményes politikája ellenére, a politikában elfoglalt helyét a harsányabb, radikálisabb Kossuth Lajos vette át, akivel 1841 után egyre komolyabb politikai vitákba keveredett.

Bár céljuk közös volt, de a Magyarország modernizációjához vezető utat mind a ketten máshogy képzelték el, és ez volt konfliktusuk forrása is.

Gróf Széchenyi István
Fotó: Wikipedia.org

Széchenyi úgy vélte, hogy a reformokat a Habsburg-dinasztiával egyetértésben kell megvalósítani, ezzel szembefordulva csak háborút és nemzeti megsemmisülést idézne elő.

A vele szemben álló Kossuth már sokkal radikálisabb és erőteljesebb fellépést követelt Béccsel szemben. Kossuth a reformok érdekében akár a Habsburgokkal való szakításig is képes lett volna elmenni.

A két – céljukban ugyan megegyező, de annak elérésében már nem – reformkori politikus vitájának nemességét tükrözi az, hogy Széchenyit Kossuth Lajos nevezte „a legnagyobb magyarnak”.

Aztán 1848 tavaszán egyre jobban kezdtek beigazolódni Széchenyi jóslatai, hiszen Párizs nyomán Bécsben és Pesten is kitört a forradalom. Széchenyi először optimistán állt a forradalomhoz, és bár elfogadta a felkérést a Batthyány-kormányba, mint közlekedési miniszter, de optimizmusa gyorsan elillant. Ezután egyre inkább félt attól, hogy háború alakul ki, és azt követően egy esetleges számonkérés Bécs felől.

Lelkiismeret-furdalása miatt szinte teljesen tönkrement a gróf szellemi egészsége, és 1848. szeptember 4-én lemondott miniszteri székéről. Lemondását követően öngyilkosságot is megkísérelt: lemondása másnapján az esztergomi hajóhídról a Dunába vetette magát, ám kimentették a vízből. Ezt követően orvosa, Balogh Pál szállíttatta Döblingbe, a Georgen elmegyógyintézetbe.

A szabadságharc véres eseményei ideje alatt Széchenyi a Bécshez közeli intézményben töltötte napjait. Az ottani nyugodt légkörnek köszönhetően állapota javult, és az 1850-es évek elején újra írni kezdett. Ekkor született meg az Ein Blick című röpirata, amit – állítólag – az őt meglátogató feltörekvő fiatal értelmiségiek csempésztek ki a szanatóriumból.

A röpirat Németországban 1859-ben jelent meg, és hatalmas botrányt kelett.

A Rubicon cikke szerint „a rendszer visszaéléseit és belső ellentmondásait az Ein Blick olyannyira mesteri módon állította pellengérre, hogy az álnéven megjelentetett mű hamarosan a hatóságok zaklatását is kiváltotta”.

Ezután a császári csendőrök egyre többször látogatták meg Széchenyi döblingi lakosztályát, amit szinte minden alkalommal alaposan feldúltak. Az akkora már megöregedett grófot többször is perrel és börtönbüntetéssel fenyegették meg. Vélhetően ez a folytonos lelki terror is szerepet játszott halálában, ugyanis Széchenyi István 1860. április 8-án saját pisztolyával vetett véget életének.

Halála az egész országot megrázta, sokan nem tudták elfogadni a halálát. Talán ezért is indult el találgatás öngyilkosságával kapcsolatban, amit hiába bizonyítottak, sokan a mai napig kételkednek benne.

Az eredeti cikket IDE kattintva olvashatják!