A fiatal Széchenyiben hamar felébredt az érdeklődés Magyarország gazdasági és kulturális élete iránt. 1815 és 1825 között többször is jár Nyugat-Európában, ahol a fejlett polgári államokban látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán változtasson, és úgy vélte, hogy ennek eléréséért elsősorban a nagybirtokos osztály tagjait kell megnyernie.
Személye a kulturális életre nagy hatással volt, hiszen 1822-ben angliai mintára meghonosította Pesten a lóversenyeket, és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Az 1825-ben megnyílt országgyűlés alsó táblájának ülésén jövedelme kamatának felajánlásával lerakta a Magyar Tudományos Akadémia alapjait, és 1827-ben Pesten megalapította az első Nemzeti Kaszinót.
Széchenyi első könyve 1828-ban jelent meg Lovakrúl címmel, majd ezután, 1830-ban jelent meg a Hitel című munkája, melynek felvázolt programja a magyarországi feudalizmus gazdasági-társadalmi válságából nőtt ki. A könyvben az árutermelés növelésében érdekelt birtokos rétegek korszerűbb gazdálkodásához szükséges tőke hiányát, illetve ennek okait tárta fel, a magyarországi hitelviszonyok megjavítását követelte. A polgári átalakulás vezető erejét elsősorban, hiszen tőlük várta a jobbágyok felszabadítását is.
A Hitel, megjelenése után nem sokkal, az 1830-as években kibontakozó reformmozgalom programjává vált.
A könyv ellen az arisztokrácia nagy része fellépett, állásfoglalásukat pedig gróf Dessewffy József országgyűlési követ foglalta össze.
A Világ (1831), a Stádium (1833) – és a fentebb említett két, Lovakrúl és Hitel – című könyveiben a feudális gazdasági és pénzügyi rendszer lebontását sürgette. A szabadságharc kibontakozása előtt pedig a politizálás mellett többek között a nemzeti nyelv kérdéséről, a selyemhernyó-tenyésztésről, a gőzhajózásról és színjátszásról is értekezett.
Széchenyi azonban nem csak beszélt a fejlődésről és terveiről, hanem cselekedett is: részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában, a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában, létrehozta Pest egyik első nagyipari üzemét, az óbudai hajógyárat és a téli kikötőt, szorgalmazta a Duna–Tisza-csatorna építéséről szóló törvény jóváhagyását, és foglalkozott a magyar színház kérdéseivel is.