Az Ausztrál Nemzeti Film- és Hangarchívum közlése szerint ez a leghosszabb felvétel, amely a farkasszerű erszényes ragadozóról készült. Összességében alig tucatnyi néma, fekete-fehér felvételtöredék létezik a különös fajról.
Az intézmény a régi filmek helyreállításával és színezésével foglalkozó párizsi Composite Films stúdiót és alapítóját, Samuel Francois-Steiningert bízta meg a munkával, amely mintegy 200 órát vett igénybe.
A felvétel a korához képest „bámulatos” volt, de nagy kihívás volt a színezése, mivel az állaton kívül nagyon sok elem volt még a képen. Felbontása és minősége miatt sok részletet kellett kidolgozni és animálni – mondta el Francois-Steininger.
A rövid filmrészleten látható, amint a farkasszerű, csíkos bundájú húsevő erszényes körbejárkál szűk kifutójában, leül, fújtat és vakarózik. A felvételt David Fleay készítette 1933 decemberében Hobart város egykori állatkertjében, a Beaumaris Zoo-ban. Fleayt munka közben állítólag fenéken harapta Benjamin.
Az Ausztrál Nemzeti Múzeum (NMoA) szerint a nagyjából 180 centiméter hosszú, 60 centiméter marmagasságú és 20-30 kilogrammosra megnövő tasmán tigris vagy erszényesfarkas (Thylacinus cynocephalus) eredetileg Ausztráliában és Pápua Új-Guineán is előfordult. Kétezer éve azonban vélhetőleg a dingók térhódítása miatt eltűntek ezekről a területekről, az európai gyarmatosítás ideje alatt viszont még mintegy ötezer egyedet számláló populációt találtak Tasmániában.
Amikor a szigetre 1824-től betelepítették a birkákat, az állatok elhullásáért a tasmán tigrist tették felelőssé, és pénzjutalommal biztatták az embereket a ragadozó vadászatára. Az NMoA szerint mindez annak ellenére történt, hogy bizonyítékok szerint a kóbor kutyák és a nem megfelelő gazdálkodás volt a birkaállomány veszteségeinek oka. A vadászat, az élőhelyek elvesztése és a szigetre behurcolt betegségek miatt 1910-re már nagyon ritkának számított a tasmán tigris.
Az eredetileg vadon élő Benjamint 1933-ban fogták be és szállították a Beaumaris Állatkertbe. Egy fagyos éjszakán azonban az állatot véletlenül kizárták kifutójának védett fedezékéből, ezért az éjszakát a kifutó betonján töltötte. A korábban kiváló egészségű erszényesfarkas ezt követően pusztult el 1936. szeptember 7-én, csupán két hónappal azután, hogy a faj kormányzati védelmet kapott.
Benjamin halála után az intenzív keresések és felajánlott jutalmak ellenére sem találtak újabb példányt. A fajt hivatalosan 1982-ben nyilvánították kihalttá, az ausztrál kormány azonban később felülvizsgálva az időpontot arra jutott, hogy Benjamin 1936-os kimúlásával tűnt el a faj – olvasható a Smithsonian Intézet honlapján.
