1271. január 18-án hunyt el Árpád-házi Szent Margit
Forrás: Magyarságkutató Intézet
2022.01.18. 10:11 2022.01.18. 12:12
Árpád-házi Szent Margit 1242. január 27-én látta meg a napvilágot a dalmáciai Klissza (ma Klis, Horvátország) várában, ahol édesapja, a tatárok üldözése elől menekülő IV. Béla király (1235–1270) és családja akkor éppen meghúzódott. Mivel a királyi pár nem sokkal korábban veszítette el Margit és Katalin nevű gyermekeit, akiket két olyan szentről neveztek el, akiknek tisztelete hazánkban éppen akkor volt felívelőben, s akikről éppen ők nevezték el elsőként a családban leányaikat, az újszülöttet elhunyt Margit nevű gyermeküket követően megint Antiochiai Szent Margitról nevezték el. A tizennégy segítőszent és a négy fő szűz közé sorolt névadó szent elsősorban a keresztény leányok, a gyermeket váró és vajúdó asszonyok védelmezője, de kísértés idején vagy különösen nehéz helyzetben is segítségét kérték, kérik. A középkori Magyar Királyságban Antiochiai Szent Margitot patrona regniként is tisztelték.
Ellenszélben is kiváló eredményeket produkált a Magyarságkutató Intézet.
Nem volt tehát véletlen IV. Béla és felesége, Laszkarisz Mária névválasztása. Születendő gyermeküket ugyanis arra az esetre, ha ők és országuk a tatároktól megmenekülnek, Isten szolgálatára ajánlották fel.
A tatárok elől menekülő IV. Béla. A Képes Krónika ábrázolása. Fotó: Wikipédia
A kislányt szülei fogadalmuknak megfelelően már igen korán, három és fél évesen zárdába adták a Szent Katalinról elnevezett veszprémi domonkos apácakolostorba. A dominikánus rend ekkor még csak néhány évtizede létezett (alapítása: 1215, pápai jóváhagyása: 1216), így az az épület sem volt régi, amelyben Margit kora gyermekkorát töltötte: a Séd-patak közelében álló kolostort, amelynek helyén a ma már csak Margit-romnak „becézett” falmaradványok állnak, 1239-ben alapította Bertalan veszprémi püspök.
Az egykori Szent Katalin-kolostor romjai Veszprémben. Fotó: Flickr
Innen költöztették át Margitot néhány társával együtt a IV. Béla és felesége által 1253 körül a Boldogasszony tiszteletére alapított újabb kolostorba a Nyulak szigetére (ma: Margit-sziget), ahol aztán élete végéig élt. Noha a rendből többször is alkalma lett volna kilépni, elhivatottsága miatt ezt nem tette meg. Névadó szentjét követve – korabeli visszaemlékezések szerint – maga is példás alázatosságával, erőteljes vezeklésével, ezen felül – rendje kívánalmainak megfelelően –
a betegek ápolásában mutatott kitartó igyekezetével, valamint a származásából eredő előjogok visszautasításával igyekezett kitűnni, amivel már életében kivívta társai megbecsülését.
Székely Bertalan: Szent Margit zárdába lép (falfestmény a pécsi székesegyházban). Fotó: MEK OSZK
A szent életű királylányt elhunyta után a kolostor templomának szentélyében temették el. Miként arról szentté avatási eljárása során a kortársak beszámoltak, még temetetlen testénél, majd sírjánál csodás jelek mutatkoztak meg, ennélfogva nyughelye azonnal zarándokhellyé vált.
Ha találkoznának Margittal vagy bármelyik Domonkos-rendi apácával, kinevetnék vagy segítőkészen pszichiáterhez küldenék. Esetleg személyesen próbálnák meggyőzni: legyen végre önmaga.
A margitszigeti kolostor romjai. Fotó: Flickr/Henk Beens
Elsőként bátyja, V. István király (1270–1272) igyekezett elérni oltárra emeltetését. Az akkor felvett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei ugyan nem maradt ránk, az eljárás eredményeit azonban Margit legrégebbi legendája megőrizte. A következő, 1276-ban lefolytatott újabb procedúrának, amit V. István leánya, Erzsébet kezdeményezett, már a jegyzőkönyvei is megvannak, Margit szentté avatása azonban ekkor sem történt meg. Mindkét vizsgálat lefolytatását az abban részt vevő vezető eljárók halála szakította meg.
A későbbiekben Margit szentté avatási perének felújítását kérte többek között I. (Anjou) Károly király (1301–1342) 1306-ban, és özvegye, Mária királyné 1380-ban, majd Hunyadi Mátyás király (1458–1490) 1460-ban, azután Ferrarai Zsigmond domonkos rendi nagymester 1641-ben, és I. Lipót magyar király (1567–1705) is.
Toulouse-i Szent Lajos, Szent Erzsébet, Szent Margit és Szent Imre alakja az assisi Szent Ferenc-bazilika altemplomának kereszthajójában, a Szent Miklós-kápolna külső falán. Fotó: Wikipédia
Igazi áttörést a kérdésben – a század eleji további próbálkozások után – az 1930-as évek hoztak. Az 1931-ben megtartott Szent Imre-, majd az 1938-ban megrendezett Szent István-emlékév segítette az ügy fókuszba kerülését. 1937-ben a margitszigeti ásatások során feltárták többek között Margit sírját is. Rott Nándor veszprémi püspök (1917–1939) Árpád-házi Boldog Margit tiszteletére a Szent Imréről elnevezett városrész hitéleti szolgálatára neobarokk stílusban megépíttette a város akkori legnagyobb méretű templomát, amely 1938 óta folyamatosan szolgálja a terület hitéletét. A magyar katolikus egyház közben Margit születésének 700. évfordulójára készült. Az Árpád-ház régóta boldogként tisztelt tagját hosszú évszázadok után végül XII. Pius pápa (1939–1958) avatta szentté 1943. november 19-én.
E magyar szent ünnepnapját halálának évfordulóján, január 18-án ünnepeljük. Idén, 2022-ben azonban születésének 780. évfordulójára is emlékeznünk kell.
A szerző Teiszler Éva, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa
Borítókép: Szent Margit alakja az assisi Szent Ferenc-bazilika altemplomának kereszthajójában, a Szent Miklós-kápolna külső falán (Fotó: Wikipédia)
A Magyar Nemzet közéleti napilap, fejlécén a polgári jelző olvasható, amely értékrendet, irányvonalat, stílust is tükröz. Konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkkal Előfizetés
Segítsen megtervezni egy új állásportált! Ossza meg velünk álláskereséssel kapcsolatos szokásait és
tapasztalatait!