A nemzetközi expedíció tengeralattjárói több mint két héten át fésülték át az előre meghatározott kutatási területet, mielőtt végül szombaton – Shackleton temetésének 100. évfordulóján – felfedezték a roncs helyét. A következő napokban részletes felvételeket készítettek a hajó testéről és a roncs környékéről.
Maga a roncs a nemzetközi antarktiszi szerződés értelmében műemléknek minősül, és semmilyen módon nem szabad megbolygatni. Ezért nem hoztak a felszínre tárgyi emlékeket.
A hajó nagyjából ugyanúgy néz ki, mint amikor Shackleton expedíciójának fotósa, Frank Hurley 1915-ben utoljára lefényképezte. Az árbocok ledőltek, a kötélzet kusza, de a hajótest nagyjából egyben van. Az orrnál némi sérülés látható, feltehetően ott, ahol a süllyedő hajó a tengerfenéknek ütközött. A horgonyok megmaradtak. A tengeralattjárók által készített felvételeken még néhány csizma és edény is észrevehető.
A hajó faanyagán sokféle élőlény felfedezhető, de olyanok, amelyek felemésztették volna, nem. Michelle Taylor, az Essexi Egyetem mélytengeri sarkvidéki biológusa szerint ez nem is meglepő, mivel az erdőmentes antarktiszi térségben ezek a fafaló állatok nem telepedtek meg.
Az Agulhas befejezte a roncs felmérését, és kedden elhagyta a keresés helyszínét. A jégtörő hazai kikötője, Fokváros felé tart, de megállnak még a brit tengerentúli területen, Dél-Georgia szigeténél, ahol Shackletont eltemették.
– Lerójuk tiszteletünket a Főnök előtt
– mondta Shears, Shackleton becenevére utalva, amelyen egykor az Endurance legénysége szólította.
Borítókép: Képernyőfelvétel (Fotó: YouTube/Evening Standard)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!