A cunamik veszélye hamarosan elérhetik a Földközi-tenger nagyvárosait, köztük Marseille-t, Alexandriát és Isztambult. Az UNESCO szerint százszázalékos esély van arra, hogy a következő harminc évben bekövetkezik a katasztrófa.
Az előrejelzések szerint a Földközi-tenger part menti közösségeiben a szökőár veszélye a tengerszint emelkedésével tovább fog emelkedni.
Míg a Csendes-óceánon és az Indiai-óceánon, ahol a legtöbb szökőár előfordul, a közösségek gyakran tudatában voltak a veszélyeknek, más tengerparti régiókban, köztük a Földközi-tengeren, alábecsülték ezt.
Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete közölte, hogy a térségben öt veszélyeztetett közösség jövőre csatlakozik 21 ország negyven másik „cunamira kész” településéhez.
Melyek voltak a legpusztítóbb szökőárak?
A „tsunami-ready”, azaz a „cunamira kész” program része az UNESCO egy szélesebb körű erőfeszítésének, amelyet a lisszaboni ENSZ-konferencia előtt indítottak el annak érdekében, hogy minden veszélyeztetett közösség tudja, mit kell tennie szökőár esetén 2030-ig.
A 2004-es és a 2011-es szökőár ébresztő volt
– mondta Bernardo Aliaga, az UNESCO vezető cunamiszakértője.
Hosszú utat tettünk meg 2004 óta. Ma nagyobb biztonságban vagyunk. De vannak hiányosságok a felkészültségben, és gondoskodnunk kell arról, hogy a figyelmeztetéseket megértsék az ide látogatók.
Az Indiai-óceánon 2004 karácsonyán következett be az a cunami, amely a történelem leghalálosabbja volt, becslések szerint 230 ezer embert ölt meg 14 országban, míg a 9,1-es erősségű földrengés és szökőár 2011-ben, amely közel negyvenméteres magasságot ért el, 18 ezer ember halálát okozta.
A 2004-es indiai-óceáni szökőár óta az UNESCO Csendes-óceáni Szökőár-figyelmeztető Központja, amelynek az Egyesült Államok ad otthont, 125 szökőáreseményre reagált, évente átlagosan hétre.