A szakértők remélik, hogy az UC Davis Health úttörő kutatása segíthet másokon a spina bifida (nyitott gerinc) – amikor a gerincvelő és a gerinc nem fejlődik megfelelően – fejlődési rendellenességben. A próbaműtéteken részt vevő babák közül három már megszületett. A csapat legalább hat évig figyelemmel kíséri őket a magzati műtétet követően.
Milyen következményei lehetnek, ha nem végzik el a műtétet időben?
Kezelés nélkül a spina bifida fejlődési rendellenesség néha élethosszig tartó problémákhoz vezethet, beleértve az idegkárosodás miatti mobilitási problémákat is. Szélsőséges esetekben a gerinccsatorna nyitva marad és szabadon marad. Ha a defektet nem zárják le – röviddel a születés előtt vagy után –, a lábak teljes bénulását okozhatja. A sebészek már alkalmaztak kulcslyukműtétet az anyaméhben lévő csecsemőknél, hogy pótolják a hiányt.
Az amerikai csapat most egy lépéssel tovább ment: graftot vagy implantátumot szerelt be a javítás áthidalására. Nem ismert, hogy mi okozza a spina bifidát, de számos dolog növelheti annak kockázatát, hogy kialakuljon a betegség. A folsav (B9-vitamin) hiánya a terhesség alatt az egyik legfontosabb.
Mi az az őssejttapasz-eljárás?
Ez egy olyan tapasz, amely éretlen sejteket, úgynevezett őssejteket tartalmaz, amelyek a babával együtt növekedhetnek. A kutatók azt mondják, hogy ezzel a technikával már nagyon ígéretes eredményeket értek el állatok esetében. Kipróbálták bébijuhokon és egy pár angol bulldog kölyökkutyán – Darlán és Spankyn –, hogy finomítsák a folyamatot.
Baby Robbie az egyik első ember, aki kezelést kapott. Anyja, Emily azt mondja, ez egy mentőöv volt, amit nem tudtak visszautasítani. „A diagnózis felállításáig nem tudtunk a nyitott gerincről. Nagyon hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk ennek. Leányunknak a lehető legjobb esélyt adjuk egy fényes jövőre” – mondta. Sebészük, Diana Farmer azt mondja, hogy a gerincműtét gond nélkül zajlott: „Az anya és a magzat remekül teljesített!” Emily felidézi azt a napot, amikor Robbie több mint egy éve megszületett. „Az egyik első félelmem az volt, hogy nem láthatom őt, de odahozták hozzám. Először láttam, ahogy a lábujjai mozognak. Annyira megnyugtató volt.”
