Érdekes módon a másik fehér törpe (WDJ1922+0233) lényegesen különbözik a titokzatostól, utóbbin minden normálisnak tűnik. A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint az egyik naprendszer-anomália, a másik azonban azt mutatja, hogy léteznek a mi naprendszerünkhöz hasonló képződmények a galaxisunkban.
Mire következtethetünk a felfedezés által a Naprendszerünk jövőjét illetően?
A csillagok négy-öt százaléka kozmikus robbanásokban múlik ki, galaxisunk többi csillaga élete végén általában fehér törpévé válik. A mi Napunkra is ez a jövő vár. A ma elfogadott csillagfejlődési elméletek szerint miután a Napunk a magbeli nukleáris üzemanyaga adott részét elfogyasztotta, jelentős méretnövekedésen megy át, s egy időre vörös óriássá válik.
A becslések szerint a Nap esetében ennek az lesz az eredménye, hogy felfúvódó központi csillagunk – ötmilliárd év múlva – mindössze ötmillió év alatt kitölti a Merkúr pályájáig terjedő térrészt.
Ezt egy 130 millió évig tartó szakasz követi, melynek során a magban a hélium égése termeli az energiát, miközben tovább táguló légköre előbb a Merkúrt, majd a Vénuszt is elnyeli. Mire a Föld is sorra kerül – erről a Csillagászat.hu írt –, a csillagszél már olyan intenzív lesz, hogy a Nap évente a földtömeg nyolc százalékának megfelelő mennyiségű anyagot veszít. A mag lassan hűlő fehér törpeként még évmilliárdokig sugároz, majd valamikor, a mai univerzum korát is meghaladó idő múlva, kihűlt fekete törpeként megpihen.
Ez a mi kozmikus sorsunk. Ez vár a Naprendszerre a távoli jövőben. – A mi Napunkból körülbelül ötmilliárd év múlva lesz fehér törpe – mondta Elms.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!