Különleges szülinapi köszöntést kapott magyar rajongóitól Terence Hill + videó

Ma 85 esztendős Mario Girotti.

Forrás: Facebook/Terence Hill

Különleges születésnapi köszöntéssel kedveskedett Terence Hillnek a Spencerhill Magic Band. A Bud Spencer- és Terence Hill-filmek zenéit játszó magyar banda egy születésnapi dalt küldött a közösségi médiában az olasz színész 85. születésnapja alkalmából.

Ezzel a kis videóval köszöntjük a Mestert születésnapja alkalmából 

– írták bejegyzésükhöz. A jeles alkalmat stílszerűen koncerttel ünneplik meg.

Március 29-én nyolcvanöt éves Terence Hill olasz filmszínész, aki Bud Spencerrel a mozi egyik legendás párosát alkotta – írta az alkalomból az MTI. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja szerint Terence Hill Velencében született Mario Girotti néven. Vegyész apja olasz, anyja német volt, így a kis Mario mindkét nyelvet megtanulta. A második világháború idején, 1942 és 1945 között a németországi Lommatzsch községben éltek Drezda közelében, ott vészelték át a város bombázását – a faluban ma strand van elnevezve róla.

Szülei szerint már nyolcévesen pontosan tudta, hogy színész akar lenni, és tizenkét éves korában meg is kapta első szerepét: Dino Risi rendező egy úszóversenyen fedezte fel a jó kiállású srácot, és 1951-ben szerepeltette Vakáció a gengszterrel című filmjében. Érettségi után Rómába ment, ahol a legszínvonalasabb színésziskolákban képezte magát, három évig klasszikus irodalmat is tanult az egyetemen.

Későbbi elválaszthatatlan társával 1959-ben a Hannibál című filmben szerepelt együtt, igaz, akkor ő még Mario Girotti, a vízilabdázóként ismertté lett későbbi Bud Spencer pedig Carlo Pedersoli néven, közös jelenetük nem is volt.

Első komolyabb szerepét egy évvel később a Karthágó lángokban című filmben kapta, 1962-ben – még ekkor is eredeti nevén –, Luchino Visconti A párduc című alkotásában tűnt fel. Ezután nyelvtudásának köszönhetően német kalandfilmek következtek, „vadnyugati” karrierjét négy nagy sikerű Winnetou-filmben alapozta meg. 1967-ben tért vissza Olaszországba, ahol megkapta első főszerepét a népszerű énekesnő, Caterina Caselli oldalán.

Érkeztek megkeresések az Egyesült Államokból is, ám ezek elfogadásához sürgősen meg kellett tanulnia angolul. Feladott hát egy hirdetést, amelyre egy német gyökerekkel rendelkező gyönyörű, szőke amerikai lány – Lori Zwicklbauer – jelentkezett. Tanár és tanítvány első látásra egymásba szeretett, két hónappal később örök hűséget esküdtek. 

Mario az amerikai karrierre készülve változtatta meg a nevét, egy elébe tett listából választva lett Terence Hill. Mindmáig makacsul tartja magát az a legenda, hogy felesége nevét vette föl, holott a dolog éppen fordítva történt.

A siker végül mégsem Amerikában köszöntött rá: 1967-ben egy lábát tört kollégája helyett elvállalta az Isten megbocsát, én nem! című makaróniwestern főszerepét. Amikor bemutatták neki a partnerét, Carlo Pedersolit, szavai szerint azt hitte, rosszul lát: egy teljesen amatőr hájpacni állt előtte, aki még lovon sem ült soha. A hájpacniról aztán kiderült, hogy művelt, sokoldalú, csupaszív ember, korábbi válogatott vízipólós, ráadásul tehetséges színész. A vígjáték, amelyben mindketten először szerepeltek művésznevükön, világsiker lett, a páros egymás után kapta a jobbnál jobb ajánlatokat.

Nemzedékek nőttek föl a jólelkű, de nem túl éles eszű, lapáttenyerű szakállas mackó (Bud Spencer) és a fürge, ravaszdi, állandóan mosolygó karcsú legény (Terence Hill) filmjein, amelyekben átlag félpercenként elcsattan egy hatalmas pofon. Humor, bohóckodás oldja a verekedős jeleneteket, filmjeik – csak néhány mutatóba: Az ördög jobb és bal keze, Különben dühbe jövünk, …És megint dühbe jövünk, Én a vízilovakkal vagyok, Kincs, ami nincs – egyszerre használják és parodizálják a jól bevált hatásmechanizmusokat. A filmtörténet egyik legnépszerűbb és legsikeresebb párosa forgatott westernt, bűnügyi vígjátékot, szórakoztató kalandfilmet, sőt külön is megállták a helyüket: Terence Hill 1973-ban Henry Fonda oldalán játszott a Nevem: Senki című akcióvígjátékban – ez a kedvenc filmje –, amelyet Sergio Leone rendezett. Bud Spencertől 1985-ben 17 közös film után, barátságban váltak el, de kilenc évvel később még egyszer együtt komédiáztak és pofozkodtak a Bunyó karácsonyig című moziban.

A színész karrierjében tizenhét éves fogadott fia elvesztése több mint hároméves hullámvölgyet okozott, visszavonultan, szinte remeteként élt egy amerikai tanyán. Sokáig az utcára sem tudott kimenni, majd éjt nappallá téve dolgozott, hogy elterelje gondolatait. 1990-ben rendező-színészként filmre vitte a Lucky Luke-sorozatot nyolc részben, 2000-től huszonkét éven át forgatta a Don Matteo-sorozatot egy életvidám és igazságszerető papról. Az egyik legkedveltebb olasz tévésorozatban hallhatták először a hazai nézők saját hangját, addig ugyanis szinkronizálták. 2011-től újabb sorozatot készített Alpesi őrjárat címen, ez is látható volt az egyik magyar tévécsatornán.

Hiába varázsolt el sok női nézőt Terence Hill vakítóan kék szeme, csibészes tekintete, több mint ötven éve boldog házasságban él feleségével egy csendes olasz városkában. Egyáltalán nem a híres sztárok fényűző életét éli, magánéletének szentségét mindig is szigorúan őrizte.

1975-ben Bambi-díjjal jutalmazták, 2002-ben pedig a 42. Monte-carlói Televíziós Fesztiválon a Don Matteóért elnyerte a legjobb színész díját. 2010-ben – Bud Spencerrel együtt – egész életművükért elnyerték az Olasz Filmművészeti Akadémia David di Donatello-díját. Barátja, Bud Spencer 2016-ban bekövetkezett halála után a gyászszertartáson rövid beszédben emlékezett vissza a jó hangulatú forgatásokra és különleges kapcsolatukra, hiszen sohasem veszekedtek. Hill egykori kollégája, barátja emlékére és tiszteletére készítette el 2018-ban bemutatott filmjét, a Nevem: Thomast, amelyben nemcsak játszik, de ő írta és rendezte is.

Terence Hill, aki legutóbb 2019-ben járt Budapesten, jóval fiatalabbnak néz ki a koránál. Ő úgy tartja, az örökölt jó gének mellett ez annak is köszönhető, hogy egész életében sportolt valamit.