A modern műszeres eljárások lehetővé teszik, hogy a kristályok urán-, tórium- és ólom-izotóparányait nagy pontossággal, akár néhány 10 mikronos területről is mérni lehessen. Az izotóparányokból pedig kiszámítható a kristályok keletkezési kora.
Lukács Réka több mint 500 cirkonkristályt elemzett, amelyek felölelik a teljes vulkáni működés kitörési anyagát. Az eredmények azt mutatták, hogy a Csomád legfiatalabb (30–160 ezer éves) kőzeteiben lévő cirkonkristályok jelentős része 160 ezer évvel ezelőtt keletkezett és egy kitörés során a vulkáni képződményekben különböző korú kristályok mindig keverve jelentek meg.
Ez azt jelenti, hogy a Csomád alatt, jóval a 160 ezer évvel ezelőtti vulkáni működés megindulása előtt már kialakult a magmatározó (mintegy 500–600 ezer évvel ezelőtt), és abban folyamatosan, mindig volt olvadék, amiből a cirkon és egyéb kristályok ki tudtak alakulni.
A másik fontos következtetés, hogy a vulkánkitörések előtt a kristálykása minden esetben hatékonyan felkeveredett, és a kitörési anyagban különböző időkben, a vulkáni működést akár több mint százezer évvel megelőzően képződött kristályok jutottak be.
Ezt követően a cirkonvizsgálatok adatait felhasználva svájci szakemberekkel együtt modellszámításokat végeztek arra, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy egy 700 Celsius-fok hőmérsékletű kristálykása több százezer éven keresztül fennmaradjon és ennyi idő alatt milyen méretű magmatározó alakul ki. A kulcs a folyamatos magmautánpótlás, ami mellett 35 köbkilométer térfogatú magmatározó jöhetett létre a Csomád alatt.
Fotó: MTI/AP/Moises Castillo
A tározóban lévő olvadékmennyiségnek kiemelt a fontossága: amíg jelen van, legyen az nagyon kis mennyiség is, hozzájárul a gyors reaktiválódáshoz. A modellszámítások azt jelezték, hogy ennek a vulkánkitörésre alkalmas magmaadagnak a mennyisége idővel egyre nagyobb lehet. Kialakulásához pedig az kell, hogy a kristálykása anyagú magmatározóba magas hőmérsékletű, friss magma nyomuljon. Ha ez megtörténik, akkor az utánpótlás mértékétől függően akár igen gyorsan kialakulhat a vulkánkitörésre képes magmamennyiség.
A kristály belsejének és külső részének kialakulása között akár több mint 200 ezer év is lehet, azaz a kristály ismétlődően képes volt tovább növekedni a bezáróolvadékból. Ez azt jelenti, hogy több mint 200 ezer évig létezett olvadéktartalmú magmatározó a vulkán alatt
– állapították meg a kutatók.
Az újszerű kutatások eredményei segítenek jobban megérteni a vulkánok, ezen belül különösen a hosszan szunnyadó tűzhányók működését. Rámutatnak arra, hogy a magmatározók nagyon hosszú ideig fennmaradhatnak a földkéregben, még akkor is, ha a tűzhányó éppen nem működik. A kutatási eredmény másik különlegessége, hogy a látszólag inaktív vulkánok alatt is lehetnek még kristálykása-tartalmú magmatömegek és amíg ezek fennállnak, addig nem zárható ki további vulkáni működés, akár több tízezer év nyugalom után sem. A Csomád jelenleg nem mutat arra utaló jelet, hogy kitörne, de ezek a tudományos eredmények azt mutatják, hogy azért nem árt figyelni rá. A kutatócsoport most azt vizsgálja, hogy a kitörésre nem képes kristálykásából mennyi idő alatt alakulhat ki kitörésre már alkalmas magmaadag.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!