Japánban ilyenkor, a hanami ünnepén családok, barátok és kollégák piknikeznek a virágzó cseresznyefák alatt, a hivatalos előrejelzések alapján tervezve a virágnézést. A sakura ünnepnek már Magyarországon is hagyománya van, egyre többen vágyunk a hosszúnak tűnő tél után a kellemes, üde, káprázatosan gyönyörű szirmok közelébe, ahol magunkba szívhatjuk a tavasz, a természet éltető energiáját.
Egyszerűen csak csodálni a fákat
A hanamit, azaz a virágnézés ünnepét több évszázada tartják Japánban. Herbert Paul Varley Japán Kultúra című könyvéből kiderül, az ünnep a Nara-korszakban kezdődhetett, amikor a kínai Tang-dinasztia hatására átvették a szokást a japánok. A szakurát szentnek tekintették, még ma is Japán kulturális szimbóluma. Hittek a fákban lakozó istenekben. A hanami ünnep kezdetben még arra szolgált, hogy ekkor jósolják meg az évi termést, és a rizsültetés idényét bejelentsék. A szakurafák aljában tehettek felajánlásokat az ünnepen, majd áldozati szakét fogyasztottak együtt. Később, a heinan-kori Saga császár a szokást továbbvitte, ünnepséget tartott, hogy a szakéfogyasztás és lakoma közben szemlélhessék a virágokat a szakurafák virágzó ágai alatt a kiotói császári udvarban. A virágokra, mint az élet metaforájára tekintettek, mely gyönyörű, de viszonylag rövid ideig tart. Az élet ideiglenes szemlélete adott okot arra, hogy magát az életet a létezés csodálatra méltó formájának tekintsék, magasztalják, és verseket írjanak róla ugyanúgy, mint a virágokról. A tanka- és a haiku-költészetben a virág egyet jelentett a szakurával, a hanami kifejezés pedig a szakuravirágzás szemlélésével. Az Edo-korban már minden átlagember részt vett az ünnepségeken, ezt támogatva Tokugava Josimune, Japán utolsó sógunja, az egész országot évszázadokon keresztül uraló klán tizenötödik sógunja nagy területeket ültettetett be cseresznyefákkal – derül ki a soltesz-japan.com oldalról. A korábban emlegetett sógun volt a tizenötödik a Tokugawa klánból, akik egyesítették Japánt az 1600-as években. Ők hozták el a béke korszakát és lendítették fel a gazdaságot, építették ki- és fel az egész országot. Ebben a korszakban indult virágzásnak a kultúra, a kereskedelem, a szórakozás. Varley könyvében szó esik arról is: a szakurafák alatt az emberek szívesen fogyasztottak ebédet és szakét jókedélyű lakomák alkalmával. Mivel a cseresznyevirág egyfajta jelképe volt az udvarlásnak is, ez az alkalmat ideálisnak találták párkeresésre is.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!