Nógrád művészei bepillantást engednek a kézművesség rejtelmeibe

Az ország különböző pontjain június 12-én, szombaton egyszerre nyíltak ki a szövetség tagjainak műhelyei, hogy megmutassák mesterségük sokszínűségét. A Magyar Kézműves Szövetség közel tíz éve alakult meg abból a célból, hogy egy közösséget alkossanak azok a mesterek, akik munkájukkal erősítik a hazai tárgyalkotó kultúrát.

Immár több mint hetven családi manufaktúra erősíti a tábort, akik azon dolgoznak, hogy az ismert és hazánkban még életben maradt húsz mesterséget megőrizzék. Ezek a kézművesek szeretnének maradandót alkotni, mivel szeretik az alkotás szépségét, és a tárgyak egyediségét. Nógrád megyében több helyen is várták a szövetség műhelyeiben az érdeklődőket, hogy az alkotás örömét és egyediségét is bemutassák.

Mátramindszenten Kenesei Gábor kerámiából és bőrből készít állatfigurákat.

– Az első termékünket, egy bőrből készült denevért, a régi parasztházunk mennyezeti gerendái ihlették meg. A feleségemmel együtt tevékenykedünk. Tudomásom szerint teljesen egyediek az alkotásaink az anyagfelhasználás, a design és az elkészítés tekintetében is – mondta Kenesei Gábor, hozzátéve: – Munkáink megtalálhatók Guadeloupe szigetétől Tajvanig, a világ számos országában. Elnyertük már a legkreatívabb készítőnek járó I’ Europa in Prato nevű díjat a padovai kiállításon is. Az elmúlt 29 év alatt harmincféle figurát találtunk ki: a kaméleonból tizenötezer darabot, a denevérből tízezret készítettünk eddig. A termékek előállításához nem használunk gépeket.

Autentikus művészek
Fotó: nool.hu

Kenesei Gábor kiemelte: a szövetség nyitott kézművesműhely ötletét jó kezdeményezésnek tartja, hiszen kézművesek tucatjai kerültek rossz helyzetbe a járvány miatt, mert nem volt alkalmuk a bemutatkozásra.

A nógrádi alkotóműhelyt Bubutimár Éva keramikus alapította, aki Szendehelyen dolgozik Szabó Eszterrel közösen. – Éva már kislány kora óta tudta, hogy agyagból ember formájú szobrokat fog készíteni. Gyermekkori munkáit is eltette, így komoly életmű-kiállítása is volt már szülővárosában, Dunaújvárosban. Műhelyünk mottója, hogy a kerámia lélek és varázslat – mesélte Szabó Eszter.

Hozzátette: amikor először agyagot fogott a kezébe, azóta tudja, hogy ez a mesterség az ő útja. – A sors úgy hozta, hogy a Bubutimár családba házasodtam, ennek már húsz éve. Számtalanszor halljuk, hogy a családdal együtt dolgozni nem könnyű, de mi szerencsések vagyunk, mert még soha nem vesztünk össze. Bubu a szobrokkal, forma- és színvilággal utat mutat az egész arculatban, én pedig az „iparos” vagyok a műhelyben – ismertette az alkotó.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.