Tudják, Önök úgy tűnnek el majd a történelem süllyesztőjében, mint egy lepke szellentése a viharban.
Óriási szerencséjük, hogy a tízmillió ember most a biztonságát, szerettei életét félti. És amikor ez elmúlik – mert el fog múlni -, akkor sem veszik elő Önöket, ahogyan megérdemelnék. Boldogok lesznek, hogy élnek, vége a járványnak, ismét dolgoznak és szeretnek majd.
Önöket pedig elfelejtik. Mint életük egyik legrosszabb emlékét.
Unokáiknak csak akkor említik majd az Önök hitvány történetét, amikor példálózni szeretnének, milyen is a riherongy ember.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
