„Holnap pedig majd egy pakisztáni fog levágni egy fejet, holnapután egy nigériai hajt majd bele autóval a tömegbe, aztán egy afgán banda fog megerőszakolni egy gyereklányt valahol az éjszakában, aztán majd iraki suhancok vernek zsidót valahol a „németnek” nevezett semmilyen országban – és… És? És nem fog történni semmi sem.”
Ezt írtam néhány nappal ezelőtt Európáról, miután egy csecsen levágta a francia tanár fejét.
Tévedtem.
Tunéziai volt. Neve is van, mert az ember nevet ad minden mocsoknak, feleslegnek, mindennek, ami kiirtandó. Ezt éppen úgy hívják, hogy Brahim Ausszaui. 21 éves.
Alig egy hónapja jött Európába. Lampedusára érkezett, valamelyik NGO-hajóval. Összeszedték valahol a tunéziai partok közvetlen közelében, és hozták minekünk. Valószínűleg érzelmes felvételek is készültek róla, ahogy ül a hajó padlatán, kétségbeesetten, meggyötörten néz, kezébe temeti homlokát, arcán a világ minden fájdalma. Így hozták be nekünk ezt a mocskot, s ha valaki szólni mert, hogy nem akarja, akkor az volt a fasiszta.
El ne felejtsük, egy pillanatra sem: ma Salvini áll bíróság előtt, mert annak idején nem engedte kikötni az ezeket szállító hajókat.
A mocsoknak van neve.
Áldozatainak nincsen.
Brahim Ausszaui bement egy nizzai templomba, és levágta a fejét egy imádkozó, idős, francia asszonynak. A nizzai Notre-Dame volt most az iszonyat helyszíne. Notre-Dame – Mi Asszonyunk… az áldozat pedig? Egy imádkozó, öreg, európai keresztény. Egy „boomer” – mondaná róla a XXI. század gyermeke, az, aki a mocskot összeszedi a Földközi-tengeren, és behordja nekünk ajándékba. És büszke rá. És meg van róla győződve, ez így helyes. Mert szerinte Brahim Ausszauira szükség van, öreg, imádkozó, európai keresztényekre, boomerekre pedig nincsen. Lám, még neve sincs. Ahogy a másik két áldozatának sincsen.
Mert a tunéziai emberszemét, emberfelesleg, emberlöcsedék három embert ölt meg, bestiálisan.
Salvini pedig bíróság előtt.
A jelenlegi olasz belügyminiszter mossa kezeit.
A Soros-fizette NGO-k pedig most, ahogy e sorokat írom, most is éppen összeszednek egy csónakot valahol a Földközi-tengeren, és büszkén hozzák be a tartalmát Európába.