„Malaca van” az ellenzéknek, mert az idén elmarad az évbúcsúztatással járó össznépi lármázás. Ugyanis a népi hiedelem szerint a szilveszteri petárdadurrogtatás, trombitálás, zajongás az új esztendőtől távol tartja a gonosz, ártó hatalmakat. Így pedig a bűnben fogant moslékkoalíció 2021-ben még ádázabbul folytathatja rosszindulattal teli országromboló, káoszt teremtő aknamunkáját.
A Gyurcsány boszorkánykonyháján összekotyvasztott – egy bő merőkanálnyi gyűlölettel megbolondított – ballib pártok a mai helyzetet alapul véve 2022-ben mégsem bonthatnak majd pezsgőt a választás utáni éjszakán. Merthogy itt a Nézőpont Intézet legutóbbi felmérése: ha most lenne országgyűlési választás, akkor a részvételüket biztosra ígérők körében a kormánypártokra 51, a baloldali közös listára 42 százalék adná a voksát. Vagyis a csupán az ellenszenvre alapozó politika továbbra sem nyerő.
A kettéhasadt lelkű nép kisebbik fele mindenben csak a rosszat látva a mai valóságot menthetetlenül a csőd felé rohanásként éli meg. Amerre a szem ellát, mindenütt csak „vér, veríték és könnyek”. Számukra elviselhetetlen az Orbán-kormány által előidézett „nyomor”. A nagy nélkülözés közepette azért kész csoda, hogy egyedül karácsonyi ajándékozásra minden idők rekordjait megdöntve az idén több mint százmilliárd forintot költöttek az emberek. Például 3500 tonnányi szaloncukrot vásároltak a családok. (Nem véletlen, hogy nálunk él Európában a legtöbb, önmagán súlyos plusz kilókat vonszoló kortárs.)
Az ünnepeket megelőző napokban púposra pakolt bevásárlókocsikkal a kasszák előtti sorokban araszoló örök elégedetlenkedők az arcmaszkok mögül szidták a rendszert. Az efféle megnyilvánulásokban a pénz nem minden közhely igazsága bukkan elő. Hiába ugrottak meg a jövedelmek, a rossz érzés ettől még nem múlik el. Valamiféle belső ürességről, sértettségről, örömre való képtelenségről lehet szó. Frusztráltságukat sokan dühödt vásárlási kényszerrel próbálják oldani. Önértékelési zavarban szenvedve hajlamosak minden bajuk miatt másokat okolni. Erre az érzésre játszanak rá az ellenzéki pártok. Máraival szólva: „gyűlölök, tehát vagyok.”
