Ha ugyanis a budai Vár „1944-es” (valójában: a magyar múltat az építészetben is gyűlölettől telve pusztító kommunista diktatúra előtti) állapotának helyreállítása rémületet kelt zsidó polgártársainkban, akkor a rémületkeltésben nagy szerepe kell legyen annak a ténynek, hogy Merkelisztán diplomatái a Veesenmayer teljhatalmú követ által kilehelt levegőt szívják tüdejükbe az Úri utcában.
Ha viszont ez marhaság (az), akkor az említett propagandafilmben megszólaló V. Naszályi Márta helyi pártbizalmi (polgármesternek nemigen neveznénk az ellenszenves asszonyságot), Wagner Tamás „spontán felbukkanó helyi lakos”, egy lágerekbe induló vonatokat vizionáló másik „spontán felbukkanó helyi lakos”, valamint az 1919-es vörösterror áldozatai emlékművének 1934-es avatása és 2019-es újraavatása között hasonlóságokat felfedezni vélő és ettől halálos rémületbe eső Ungváry Krisztián egyaránt ostoba, aljas és zsigerből magyargyűlölő. Utóbbi közismert bolsevik agitátor irányba állította a „német” „közszolgálati” tudománytalan-fantasztikus álriportjának megvezetett nézőit, mondván: „miért kellene Magyarországnak az Európai Unió tagjának lennie, amikor itt teljesen más elveket terjesztenek, mint amiket az Európai Unió képvisel?”
Mármost az anarchista aktivistának ebben részben igaza van, ámde egyrészt ezt bízza ránk, magyarokra, másrészt a fölvetés helyesen úgy hangzik, hogy mit is keresünk abban az Európai Uniónak nevezett ideológiai diktatúrában, amelyben teljesen más elveket kényszerítenének a tagállamokra, mint amilyeneket az Európai Unióról szóló szerződések tartalmaznak. Idővel talán ezt a kérdést is feltesszük magunknak, Ungváry propagandista meg a többi remélhetőleg nagy bánatára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!