Szegény úgynevezett Németország! Nem elég, hogy az NDK kommunista ifjúsági szövetségében szocializálódott, épp dicstelenül távozó kancellárja elprédálta a kereszténydemokrata örökséget, meghívva helyette a komplett harmadik világot; nem elég, hogy az egykori Bundesliga egyes csapatai teljesen értelmetlen és szánalmas sokszínűségi chartát tűznek zászlajukra, amiben buzgó hűséggel fogadják, hogy minden idegenség és deviancia előtt ájulásig hódolnak; és nem elég, hogy erre hivatkozva állásvesztéssel büntetik a nyakló nélküli, etnomazochista bevándorláspolitikát néhány szelíd mondatban helytelenítő Petry Zsoltot, a Hertha Berlin immár volt kapusedzőjét, bizonyítva, hogy a liberalizmus lényegileg azonos a bolsevizmussal.

Tarr Zoltán, a szürke barát, aki nem is annyira szürke
Mindenki olyasmit várt, hogy amikor az Európai Parlament szavaz az ukrán háború további támogatásáról, a magyar baloldal aktuális előretolt csatára letolt gatyával elkezdi énekelni az „A börtön ablakába soha ne süt be a nap” kezdetű baloldali indulót.