Azért most már álljunk meg! Én is voltam a magyar–angolon a Puskásban. Nem volt szép, főleg az eredmény. De azért ne csináljunk már Magyarországból ügyeletes rasszista államot! Anglia–Rasszisták 4:0 – írja valamelyik brit lap, amiben női mellek meg drogos celebek vannak. Ugyan már! Nem kell ez a műbalhé! Maguk az angol játékosok nyilatkozták a meccs után, hogy semmiféle huhogást, rasszista megnyilvánulást nem hallottak.
Az kétségtelen, hogy nem tartozik a legkulturáltabb szurkoláshoz, ha a magyar ultrák műanyag poharakkal bombázzák a gólt ünneplő angolokat – elhatárolódom, csúnya dolog –, de be kell látni, hogy egy angol–magyar focimeccsen feszültebb a hangulat, mint egy szinkronúszó gálán.
Na, de hol volt ez a pohárdobálás az európai pályákon oly népszerű banánhajigáláshoz, karlendítéses gólörömhöz és a gyepszőnyegbe nyírt horogkereszthez képest? És ha már a brit sajtó ennyire széplelkű lett, idézzünk fel számukra néhány botrányos focieseményt az angol szurkolók gyalázatos főszereplésével. Heysel-stadion, megvan? Rég volt 1985-ben, de úgy rémlik, nem a magyar drukkerek balhéztak ott, hanem az angolok olaszok elleni gyűlölete okozta harminckilenc Juventus-szurkoló halálát. De elég csak a 2016-os franciaországi Eb-re emlékezni, amikor szintén az angolok ócsárolták a házigazda franciákat, és a terrortámadások sújtotta országban részegen üvöltötték az utcákon, hogy „hol az ISIS?”.
Az idei, Londonban elveszített Eb-döntő után pedig brutális módon verték az olaszokat. Földön fekvő, védekezni képtelen embereket rugdostak, és egyiküket bedobták a Temzébe. Gyűlölet ez is, nem kevésbé elítélendő, mint amikor feketékre támadnak. Tele van a YouTube az angol futballhuligánok rémtetteivel, akik amúgy még a saját válogatottjuk színes bőrű tagjait is zaklatták az interneten. Az angol sajtó persze akkor azon kesergett, hogy milyen szomorú, hogy háromszáz részeges hülye miatt kell egy egész országnak szégyenkeznie. Most pedig épp ők rasszistázzák le egész Magyarországot, mert állítólag valakik huhogtak csütörtökön a Puskásban.
Ezt bizonygatja nagy erőkkel és egy videóval a Sky Sport is. A tévéstáb rá is állított több kamerát a magyar szurkolókra, hogy majd csak elhuhogja magát valaki. Én mondjuk egyszer tényleg mondtam, hogy „húúú”, amikor Szoboszlai szabadrúgásból a tribünre lőtte a labdát. De rendben, el tudom hinni, hogy abban a szektorban, ahonnan egyébként tényleg bedobtak egy füstbombát a pályára, voltak rasszista bekiabálások is. És biztosan járnak válogatott meccsre olyanok is, akik pont annyira ostobák, mint például Sebestyén Balázs, de ők legalább tudják, hogy a székelyek nem románul beszélnek. A képmutató brit sajtó képes neonácizmust vizionálni. Simán leírnának olyat is, hogy nálunk már Xboxon is megy a Mein Kampf, és Sterlinget elhurcolnák a nyilasok.
De a hazai ellenzéki sajtó sem akar lemaradni a félrevezetésben. A szégyen a kulcsszavuk. A fradistából a baloldali sajtó futballpolitikai megmondóemberévé vált Hrutka János például egy picsogós, szörnyülködő cikkben jeleníti meg a vészkorszakot a Telexen. Magyar, szégyen a neved! – így lehetne összefoglalni ezt az általánosításon alapuló és meglehetősen sértő cikket. „Ezen a ponton pedig már nem elég a szövetségi kapitány, aki kedvesen kér, nem elég a csapatnak a szíve-lelke, ki csak megfelelni vágyik, nem elég a vezető, aki egységre buzdít, mindig csak az ezerfejű kedvében jár, nem elég a Respect feliratra mutatás.” – száll síkra a gyűlölet ellen a baloldal Rudija, hiszen itt a vak FIFA-ellenőr is látja, hogyan terjednek az ordas eszmék, és hullik egyre a barna eső. Pedig voltunk ott 59 900-an, akiknek nagyon nem tetszett a pohárdobálás, és jó sokan, akiknek a térdeplő angolok sem. Provokáltak minket, pontosan úgy, ahogy Münchenben a Himnusz alatt pályára befutó szivárványzászlós alak és Neuer a karszalagjával.
Az angolok tudták, hogy a térdelés indulatokat fog kiváltani. Fordított esetben a libsik már kioktattak volna, hogy tisztelni kell a vendéglátó kultúráját. Na, épp ezt vártuk volna el mi is. A Puskásban soha ne legyen térdelés meg szivárványos szögletzászló! Emlékszünk, az Eb-n a muzulmán játékosok elől még a hivatalos szponzor Heineken sörét is elpakolták a sajtótájékoztatón, mert sértette a vallásukat. Reméljük, a FIFA-tól meg az UEFA-tól egyszer majd a keresztényeknek és a magyaroknak is jár majd egy gesztus. De nem jár. Csak az antirasszizmusnak álcázott, stadionbezárós politikai térdepeltetést kapjuk. Pedig az erőszakosságáról híres Black Lives Mattertől eredő aljas szimbólum egyszerűen sértő azokra nézve, akik sose dolgoztattak színes bőrűeket gyapotföldeken vagy tapostak afroamerikai bűnözők nyakára. Egy hamis színjáték, amely álságos színvallásra kényszeríti a világot. „Ha nem csinálod velünk, náci vagy.”
Hrutka pedig azért rossz arc, mert pontosan tudja, hogy ez az egész cirkusz egy politikai lejáratókampány Magyarország ellen. De a szivárványcsapat új csékája labdarúgómúltja mögé bújva tolja a libsi narratívát, és már úgy helyezi az eseményeket politikai kontextusba, mint a szabadrúgást Seaman kapujába ’99-ben. Sterling pólófeliratára utalva azt írja, hogy „Love you forever – nehéz félreérteni. De megérteni még nehezebb ott, ahol az érzelmek teljesen más irányba vannak trenírozva, terelve.”
Gyurcsány az ilyen orbánozásokért mindjárt küldi is a meghívót a nemzetgyalázók válogatottjába.
(A borítóképen szurkolók a Magyarország–Anglia vb-selejtezőn. Fotó: Mirkó István)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
