Cseh Katalin az Európai Bizottsághoz fordul Völner-ügyben. Fontos mondat ez. Benne van a magyar közélet minden abszurditása. Különösen akkor, ha mellétesszük a másik hírt aznapról, miszerint házkutatást tartottak a momentumos Cseh Katalinék többmilliárdos korrupciós botrányához köthető cég telephelyén.
Gombaként sötétben tartott ostoba vidékiként azt gondolnám, ha valakire rávetül annak a gyanúnak az árnyéka, hogy olyan cégháló szövi körbe, amelynek tagjai csalárd módon összejátszottak uniós források lenyúlása érdekében, az a vizsgálat lezárultáig nem ugrál. Nem vesz a szájára senkit, még akkor sem, ha történetesen azt a valakit is korrupcióval gyanúsították meg. Inkább lemond tisztségeiről, ha képviselő valahol, felfüggeszteti a mentelmi jogát, visszautasítja a vádakat, és aláveti magát az eljárásnak. Mint ahogy azt Völner Pál tette.
De Cseh Katalint más fából faragták. Ő már a jövő embere, aki minden gátlás nélkül kampányol a közpénzek megengedhetetlen felhasználása ellen, miközben milliárdos tételben tűntek el közpénzek a környezetében. Szemrebbenés nélkül vádaskodik mással szemben, és eszébe sem jut hátrább lépni, hanem minden kapcsolatát politikai ellenfelei lejáratására használja a nemzetközi porondon is.
Utóbbin persze nincs mit csodálkozni abban az országban, ahol egy nyilvánosságra került hangfelvételen egy volt miniszterelnök harcostársa arról értekezik, hogy itt a baloldal mindent külföldről kap. Pénzt, politikai ötleteket, utasítást, mindent. Ezért törvényszerű, hogy az önálló gondolatoknak, a haza sorsáról alkotott víziónak teljes mértékben hiányát szenvedő ellenzék korrupció gyanújába keveredett tagja Brüsszelbe rohan nyivákolni, hogy a kormány egyik tagja sem különb őnála.
Anélkül, hogy idétlenségét egy másodpercre is elfogadnám, szívesen megkérdezném Cseh Katalint, hogy a Városháza eladása körüli botrányról, az önkormányzati vagyon elkótyavetyéléséről, a balliberális ingatlanmutyikról vajon tájékoztatta-e uniós tartótisztjeit. Vette-e a bátorságot, és tett-e szervilis jelentést a moslékkoalícióba tömörült testvérpártok messziről bűzlő, tucatnyi feljelentést és hatósági vizsgálatot elindító ügyeiről? Mert ha sem ezekről, sem a saját botrányáról nem beszélt gazdáinak, akkor nemcsak gyáva gazember, hanem az árulkodó óvodás szintjén megrekedt ostobácska is.
Legyen persze az ellenzék baja, hogy ilyen kóklerek alkotják az élvonalát. De baloldali honfitársaimnak nagyon el kellene gondolkodniuk, mennyire lehet komolyan venni annak az ellenzéknek bármiféle ígéretét, amelyik ilyen alternatívát kínál a jelenlegi kormánnyal szemben. A dolgok jelenlegi állását figyelembe véve adjuk meg az ártatlanság vélelmét mindkét gyanúba keveredett politikusnak. Akkor is nyilvánvaló minden józanul gondolkodó embernek, hogy Cseh Katalin sem emberségében, sem politikai képességeiben, sem Magyarország felemelkedéséért végzett eddigi tevékenységében a közelébe sem ér Völner Pálnak. Rá és a hozzá hasonlókra több millió magyar a tyúkólat sem bízná, nemhogy a nemzet sorsát. Nem ártana tehát, ha hátrább vonnák csaholó agaraikat, mert azok még beléjük találnak marni.
Észrevehetnék magukat azok a külföldi hatalmi körök is, amelyek pénzelik és minden egyéb módon támogatják ezt a politikai vircsaftot, amit a hazai balliberálisok egyenesen eljövendő rendszerváltásnak hazudnak, hogy rossz lóra tettek. Ezekkel nem megy majd az Európai Egyesült Államok létrehozása sem, mert ellopnak minden erre szánt forrást, és élhetetlenné teszik ezt a csodálatos vidéket. Higgyék el, erős, szuverén államként sokkal többre mennének velünk.
Borítókép: Cseh Katalin (Fotó: Európai Parlament/Marc Dossmann)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
