Cseh Katalin az Európai Bizottsághoz fordul Völner-ügyben. Fontos mondat ez. Benne van a magyar közélet minden abszurditása. Különösen akkor, ha mellétesszük a másik hírt aznapról, miszerint házkutatást tartottak a momentumos Cseh Katalinék többmilliárdos korrupciós botrányához köthető cég telephelyén.

Gombaként sötétben tartott ostoba vidékiként azt gondolnám, ha valakire rávetül annak a gyanúnak az árnyéka, hogy olyan cégháló szövi körbe, amelynek tagjai csalárd módon összejátszottak uniós források lenyúlása érdekében, az a vizsgálat lezárultáig nem ugrál. Nem vesz a szájára senkit, még akkor sem, ha történetesen azt a valakit is korrupcióval gyanúsították meg. Inkább lemond tisztségeiről, ha képviselő valahol, felfüggeszteti a mentelmi jogát, visszautasítja a vádakat, és aláveti magát az eljárásnak. Mint ahogy azt Völner Pál tette. 

De Cseh Katalint más fából faragták. Ő már a jövő embere, aki minden gátlás nélkül kampányol a közpénzek megengedhetetlen felhasználása ellen, miközben milliárdos tételben tűntek el közpénzek a környezetében. Szemrebbenés nélkül vádaskodik mással szemben, és eszébe sem jut hátrább lépni, hanem minden kapcsolatát politikai ellenfelei lejáratására használja a nemzetközi porondon is.

Utóbbin persze nincs mit csodálkozni abban az országban, ahol egy nyilvánosságra került hangfelvételen egy volt miniszterelnök harcostársa arról értekezik, hogy itt a baloldal mindent külföldről kap. Pénzt, politikai ötleteket, utasítást, mindent. Ezért törvényszerű, hogy az önálló gondolatoknak, a haza sorsáról alkotott víziónak teljes mértékben hiányát szenvedő ellenzék korrupció gyanújába keveredett tagja Brüsszelbe rohan nyivákolni, hogy a kormány egyik tagja sem különb őnála.

Anélkül, hogy idétlenségét egy másodpercre is elfogadnám, szívesen megkérdezném Cseh Katalint, hogy a Városháza eladása körüli botrányról, az önkormányzati vagyon elkótyavetyéléséről, a balliberális ingatlanmutyikról vajon tájékoztatta-e uniós tartótisztjeit. Vette-e a bátorságot, és tett-e szervilis jelentést a moslékkoalícióba tömörült testvérpártok messziről bűzlő, tucatnyi feljelentést és hatósági vizsgálatot elindító ügyeiről? Mert ha sem ezekről, sem a saját botrányáról nem beszélt gazdáinak, akkor nemcsak gyáva gazember, hanem az árulkodó óvodás szintjén megrekedt ostobácska is.