Kifejezetten szép idő volt vasárnap Fonyódon. Sütött a napocska, felhő sehol.
A februári tavaszban a Márki-Zay nevű humanoid (?) utcafórumot tartott. Ott állt mellette Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázó, ma jobbikos országgyűlési képviselő, egyszersmind a Jobbik képviselőjelöltje a marcali körzetben. (Sic transit gloria mundi...)
Neki ment oda kampányolni MZP.
Állnak ott, ezek ketten. Süt rájuk a Jóisten napja, Steinmetz feje eléggé vöröske is, pedig még nem is sejti, mi vár rá.
Az MZP nevű humanoid beszél, ontja magából a szokásost, ám ha ez beszél, mindig biztosak lehetünk benne, hogy elhangzik majd valami érdekfeszítő, valami megdöbbentő, valami magyarázhatatlan, valami, amit többnyire nyilvános vécék falán szoktunk olvasni, ahová kulával fösti fel valami MZP-féle humanoid.
Nem, nem kellett csalódnunk Fonyódon sem.
Egy adott pillanatban MZP valami követhetetlen és bonyolult fejtegetésbe kezdett Orbán követhetetlenségéről, szóval Orbánról, az egész összellenzék felettes énjéről, és akkor egyszer csak, ahogy ez lenni szokott, előbukkant MZP valódi énje, mert a valódi énje mindig lemászik a nyilvános vécék faláról, és elmondja azt, amit valójában gondol, hisz, érez, ami a valóság arrafelé, legyen szó akármiről, vidékiekről vagy nőkről vagy fideszesekről vagy újságírókról vagy keresztrejtvényről vagy gyerekverésről – bármiről.
Nos, ott, Fonyódon, a februári napsütésben, közvetlenül dr. Steinmetz vöröslő feje mellett, ők maguk kerültek szóba, és MZP megint elmondta a frankót, a tutit, az igazat.
És imigyen szólott Márki-Zayka:
„Én ezeket a kanyarokat nem tudom követni. De azt, amit Orbán Viktor egy személyben megtestesít, ezt a szivárványkoalíciót úgymond, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük. Gerinces emberként mindenki megtarthatja a saját világnézetét, a saját álláspontját.”
Hát kérem, ez őrületesen örvendetes!
Mi is ezt mondjuk, azóta, hogy összeálltak, lerakódtak, „mint a guanó, keményen, vastagon”. De eddig tagadták, kikérték maguknak, hisztiztek, fröccsentek, nyáladzottak, akárhányszor csak szóba került.
De most Fonyódon, a februári napsütésben megérkezett a „kapitány”, és belemondta mindenki arcába a megfellebbezhetetlen igazságot: az ellenzéki összefogás bizony külön-külön képviseli a kommunistákat és a fasisztákat is. És ők olyan nagyon gerincesek, hogy meg is tarthatják identitásukat.
Köszönjük, kapitány!
Erről van szó!
Tartsátok is csak meg!
S ezek után mindössze egy nyitott kérdés maradt: a kapitány mellett álldogáló, immáron kackiás bajuszkát növesztő, vöröslő fejű dr. Steinmetz vajon melyik halmazba sorolja magát? Hol, melyik kupacban őrzi büszkén identitását dr. Steinmetz? A kommunisták vagy a fasiszták rakásában?
Ezt azért nem ártana tisztázni még a voksolás előtt.
Persze, annyira nem is fontos. Ugyanis éppen ez az a két kupac, a két rakás, amelyek között mindig is a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb volt az átjárás. Úgyhogy, végül is teljesen mindegy, dr. Steinmetz. A lényeg: ott vagy. Ott a helyed. Közöttük. Az identitásoddal együtt.
Csak a fejed… az ne váltott volna egy fokkal vörösebbre, míg a kapitányodat hallgattad…
Bayer Zsolt cikksorozatának többi része az alábbi címekre kattintva olvasható:
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Ladóczki Balázs/Nógrád Megyei Hírlap)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Márki-Zay kommunistái és fasisztái
