Parászka Boróka erdélyi újságírót nagyon jól ismerjük. Megnyilatkozásaival nem véletlenül vívta ki a hazai haladó gondolkodású, független, objektív sajtó szimpátiáját. Számos esetben bizonyította, hogy Gyurcsány egyik legjobb tanítványa. Volt, amikor a székely zászlót nevezte nemes egyszerűséggel giccsnek:

„Az úgynevezett székely zászló az egy nagyon friss kreatúra, nincs köze Erdélyhez. […] A magyar kormány a szimbolikus politizálás minden eszközével élt, minden eszközt kihasznált, gátlástalanul. Ezzel a székely közösségnek árt, rengeteget. […] Nem él egy igazi, reális kép Székelyföldről, ami egy gazdag, fontos kulturális térség és beletömörítették két, három giccsbe.”

De volt olyan eset is korábban, amikor úgy fogalmazott Mihai Tudose azon kijelentéséről, miszerint felakasztaná, aki székely zászlót mer kitűzni Erdélyben, hogy a romániai nacionalizmust éppen a magyarok táplálják, a román miniszterelnök éppenhogy nyugalomra intett. Majd hozzátette, hogy Tudose „általában a romániai intézmények működéséről és működtetéséről beszélt, miközben azt ismételgette: nyugodtság, nyugodtság, nyugodtság”.

Most azonban még ennél is továbbment aljasságban. 

A baloldal narratíváját ismét magáévá téve igyekezett összemosni a 2015-ös migránsáradatot, ahol a jobb élet reményében elindult ellenőrizetlen embertömeg elárasztotta Európát, a mostani ukrán–orosz háború elől ténylegesen menekülni kényszerülő szerencsétlen, nagy részben magyar emberekkel.

„Hét éve ugyanígy emberek ezrei jelentek meg Európa határainál. Kobaniból, Aleppóból, Moszulból és megannyi háborús helyről  érkeztek. Olyan városokból, ahol a nyilvános kivégzések és megtorlások mindennaposak voltak. Ahol a hullák heteken-hónapokon át az utcákon hevertek elrettentésként, vagy épp azért, mert a háborúban nem ismerik a végtisztességet. Elárvult gyerekek, meggyalázott nők, a harcokba belerokkant férfiak gyalogoltak sok sok száz kilométert, vállalták a halálos veszélyt a tengeren és kértek bebocsátást, oltalmat. Mi volt rá a válasz? A menekültek megszégyenítése, megalázása. Kiéheztetése, szöges drótok közé szorítása. Fegyvereket fogtak rájuk. Csahos kutyákat uszítottak ellenük. Az »európai értékek« nevében. Hosszan papoltak pojáca politikusaink arról, hogy a keresztény Európában olyan békétlenség, amilyen elől azok az emberek menekülnek, elképzelhetetlen. Hogy éppen tőlük, a meggyalázott, kiéhezett emberektől kell megvédeni a keresztény Európánkat.”