A hithű kommunistából progresszív demokratává átlényegült Lendvai Ildikó vörösre festett hajjal (mi másra is festhette volna?) bevonult az ATV Egyenes beszéd című műsorába, ahol dr. Komlódi Gábor ügyvéddel szakértői beszélgetés címén gyalázták egy kicsit a miniszterelnököt, és ha már ott voltak, akkor minket, kormánypárti szavazókat is.
És habár Gyurcsány Ferenc nem is olyan régen, vélhetően néhány konyak elfogyasztása után tett Facebook-bejegyzésében méltatlankodott, hogy kommunistázzuk őket (miközben a biztonság kedvéért lenácizott bennünket), Lendvai Ildikó és Komlódi Gábor az Egyenes beszédben megmutatták, hogy milyen az új baloldal: pont olyan, mint a régi. Nemcsak személyükben ugyanazok, de a mondanivalójuk sem változott semmit.
Lendvai Ildikó utolsó csatlósnak nevezett bennünket, de hát nincs mit tenni, ő az ’50-es évek terminus technicusában mozog otthonosan, történelem szakos hallgatóként is ezt sajátította el azokban a daliás években, amikor Wittner Máriát és a hozzá hasonló rohadt reakciósokat Lendvai későbbi főnöke, Kádár János még börtönkoszttal próbálta meggyőzni a baloldali gondolat felsőbbrendűségéről. Lendvaival ellentétben viszont mi – ebbe beleértve a miniszterelnököt is – nem Kádár János beosztottjaként szocializálódtunk, ennek következtében Orbán Viktor nem különböző birodalmaknak való megfelelésben, hanem nemzeti érdekben gondolkodik. Megpróbálom elmagyarázni Lendvai Ildikónak, mint türelmes szülő a hülye gyerekének: Orbán Viktor ismeri a magyar történelmet, és annak keserű tapasztalataiból – többek között a második világháború tragédiájából – okulva nem kívánja az országot egyik oldal mellett sem elkötelezni egy olyan háborúban, amihez semmi közünk sincsen, és amelyikben egyébként erkölcsi alapon is nehéz lenne igazságot tenni.
A másik díszpéldány az ATV-ben dr. Komlódi Gábor volt, aki ismét előadta azt a baloldali toposzt, amely szerint a Fidesz szavazói korlátoltak. Komlódi szerint van két – két és fél millió ember, akik a Fideszre szavaznak, akik „nem néznek ennek mögé”, „nem gondolnak utána”, „nem látják az összefüggést”, akik egy-egy szóval lázban vannak tartva, fel vannak tüzelve. Nos, ez is régi nóta, az okos baloldaliakról és a hülye jobboldaliakról. Amit még csak nem is a mostanában Angyalföldön szobor és utcanév formájában kísértő Horn Gyula talált ki és alkalmazott először 1990 körül, hanem a nagy szellemi elődök, például Marx vagy Lenin, akik a vallást a nép ópiumának, illetve szellemi pálinkának nevezték, ezzel mindjárt minősítve is azokat, akik a haladó kommunista eszme helyett leragadtak a kereszténységnél.
