Fotók: Borbély Zsolt Attila
A csíkszentsimoni sörgyár nemcsak elérhető áron nyújt korrekt minőségű, remekül megkomponált, szemgyönyörködtető címkéjű alapsört, s mellette még egy sor terméket, a malátás csokoládétól a gyomorkeserűig, hanem Erdélyt, a Partiumot, a Bánságot és az anyaországot is meghódító, meleg ételeket is kínáló söröző-hálózatot hozott létre.
A bejáratnál a szokásos kilométerkő, mely jelzi az adott egység távolságát a 0 ponttól, a simoni sörgyártól. A beltérben, ahogy a többi egységben is, képek a sörgyárból a falon, sörösüvegekből készült világítótestek, hangulatos és hiteles dekoráció.
Az étlap a magyar, a román és nemzetközi konyha népszerű fogásaira alapoz.
Kínálnak többek között zsíroskenyeret, tepertőkrémet, vegyes hidegtálat, babgulyást, gulyáslevest, kemencés csülköt, oldalast, csirkeszárnyakat, cipóban sült csülköt, csirkét és sajtot, hamburgert és báránynyársat. Adnak kedvező árú napi menüt is.
Az árak egyébként is kedvezőek. Átszámolva 1000 forint alatt is kaphatunk előételeket és desszerteket, nem sokkal 1000 forint felett leveseket, a főételek zöme körettel együtt számolva zöme 1500 és 2500 forint közötti összegbe kerül. A napi menü fix ára 1500 forint.
Tavalyi látogatásunk alkalmával a sör mellé miccset ettünk, mely nem sült sem parázson, sem bordázott vaslapon, de nem volt rossz, kívül tisztes pörzsanyag, belül szaftos hús.
Kiváló, helyben sültnek tűnő kenyeret adtak hozzá. A roston sült zöldségek (padlizsán, cukkini, gomba) élvezhetőek, nem kiugróak. A csokiláva korrekt, jó ízű és jó állagú volt, a fagylalt gyengébb minőségű.
A kiszolgálás kedves, udvarias, de elképesztően amatőr.
Rendeltünk egy sajttortát csomagolva, pincérünk elmagyarázza, hogy nem tett rá fagylaltot, nehogy elolvadjon. Jelezzük, hogy nem is jár hozzá fagylalt, ekkor derül ki, hogy a csomag nem sajttortát rejt, hanem csokilávát. Mondjuk is, neki, hogy mi mást kértünk, első menetben azt állítja, hogy sajttorta a neve a „lava cake”-nek. A pincérek szokták gyűjteni a vendégek vicces gasztronómiai baklövéseit, azt hiszem, egy fordított lista élére kívánkozik az a sületlenség, hogy a csokilávának „sajttorta” a neve. Mikor mutatom neki a saját étlapján, hogy két desszertről van szó, amit más-más áron kínálnak, akkor azt mondja, hogy ez a régi étlap, mintha lenne ennek bármiféle relevanciája. Végül helyben ettük meg az újratálalt csokilávát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!