A Sub Tampa Brassó talán legszebb kitettségű étterme a Cenkre vezető felvonó aljában. A hely elég magasan van ahhoz, hogy rálássunk a város lélegzetelállító történelmi központjára. Nyáron hatalmas, hangulatos, igényes terasz, a belteret is nagy gonddal tervezték meg. Nemcsak a falra erősített, kissé didaktikus „Feel the Nature” felirat árulkodik a természet közelségéről és az étterem természetközeliségéről, a belsőépítésznek sikerült olyan belteret varázsolnia, mely remekül beilleszkedik az erdő és a hegy szomszédságába, egyszerre elegáns és lezser.
A „gasztroforradalomnak” nevezett minőségelvű megújulás, ami a kétezres évek első évtizedének közepén indult el a magyar vendéglátás terén, a „hagyomány és evolúció” kettős jelszavát tűzte zászlajára. A hagyomány alatt nyilván a magyar kulináris tradíciókat értve. Nos, a Sub Tampa e két jelszót alkalmazza a román konyhára. Eredeti, nem minden esetben kellően kidolgozott ötletek sorát olvashatjuk a különleges alapanyagokban bővelkedő étlapon. Szerepel a kínálatban sült diós burduf-túró paradicsomlekvárral, pacalfasírt, sült csontvelő, ökörfarok, borjúpofa, marhanyelv, csirkezúza- és szív.
Az árak meglepően kedvezőek. Az előételek, levesek és desszertek zöme 1000 és 2000 forintnak megfelelő lej közötti összegbe kerül, miközben előbbiekből jóllakásra is alkalmasak az adagok (negyed kiló és harminc deka közötti velőre, ikrakrémre vagy szárnyasmáj-pástétomra, illetve 4 deci levesre gondoljunk), a főételek jelentős részének ára 2500 és 3800 forint között mozog.
Fogadófalatként tepertőkrémet kínálnak Diószegi kenyérrel. Jó kezdés, még jobb lenne, ha hoznának mellé valami zöldet, paradicsomot, erőspaprikát, hagymát, s ha netán megpirítanák a kenyeret. Ropogós pacal: a főtt pacalt megsütik bő zsiradékban, sült paprikával és sült-paprika mártással tálalják. Gigantikus adagot adnak előételnek. A nagyrészt bekevert, ízesített „kacsatatár zöld korianderrel” jó ízű, a tojássárgáját a téglalap formájúra alakított hús tetejére helyezték. Adnak mellé vajat és nagyipari toastkenyeret. Borjúhere: jó ízek és állagok, de a tálalás nincs kellően kidolgozva. Kakastaréj rizspudingon: a taréj finom, bátor dolog húst adni desszertképpen, de a megvalósításon lehet még finomítani. A rizspudingnak semmi pudingszerűsége nincs. A fogás inkább egy távolkeleti előétel hatását kelti, semmint desszertét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!