Az első, ízig-vérig fine dining étterem a tágan értelmezett Erdélyben a Graf volt, mely kereken tíz esztendeje nyitotta meg kapuit, Nagyvárad központi részén, egy századfordulós polgári lakásban, a konyha élén Nicholas Delgadoval, aki a michelin csillagos Costes második séfje volt. Az árakat a színvonalhoz képest barátságosra szabták, Nagyvárad kétszázezres egyetemi központ, ezzel együtt vélhető, hogy a hely képtelen volt hosszú távon nyereségesen működni. Erre utal a jeles séf távozásán túl az is, hogy bő fél évtized múlva nevet, dizájnt és profilt váltottak, populárisabbra vették a figurát, kiemelkedő minőségű húsokra és pizzákra alapozó étteremként nyitottak újra, „Meatic” néven. A Delgado korszak ételkölteményeit IDE kattintva csodálhatjuk meg.
Jómagam 2012 tavaszán jutottam el az étterembe, midőn még érződött a csillagos séf koncepciója a kínálaton. Mi több, egyik desszertje, mellyel a „Mix” nevű, sajnos elég rövid életű budapesti egységben is találkoztam, „Delgado” néven még étlapon volt. Nem sokkal később részt vettem egy borvacsorán is, mely helyi viszonylatban csúcsokat verdesett, de a felszolgált tányérokon érződött, hogy kb. 70 főre készítik egyszerre őket. A Meatic-időszakban is két ízben megfordultam náluk, megelégedéssel távoztunk mindkétszer, azzal a következtetéssel, hogy az étterem továbbra is a város élvonalába tartozik.
Jelenleg hely ismét „Graf” néven működik, de a Meaticre emlékeztető filozófiával, s annak az időszaknak a dizájnjával. A beltér hangulatos, igényes: hajópadló, kandalló, felette absztrakt festmény. A falakat nyerstéglát idéző borítás fedi, amin némi dekoráció még elkelne. Az asztalon élő növény, só- és borsdaráló.
A jól strukturált, átgondolt étlap tisztes választékot kínál elsősorban nemzetközi ételekből. Érdekes, hogy bár a konyha színvonala magas, a vendégre bízzák a feltétek, köretek és szószok összeválogatását. Minőségi húsokat kínálnak a csirkétől, a sertésen, kacsán, vadakon át a prémium steakekig, többek között Angus marha-oldalast, sertéspofát, őz és vaddisznóragut. Vízben élő lények közül harcsát, pisztrángot, tőkehalat és tenger gyümölcseit. A köretek között több kreatív változat is megjelenik, a kecsketúrós rizstől a rozmaringos sütőtökön keresztül a paszternákos póréhagymás burgonyapüréig. A mártások között is akad izgalom, például a füstölt fokhagyma- valamint a birsalmaszósz, továbbá a legendás „demi glace”.
Kínálnak helyben gyúrt pasta-kat, a pizzákat fatüzelésű kemencében sütik, a pincér elmondása szerint kovászt használnak és nem élesztőt. A desszertfronton a nemzetközivé lett klasszikusok (sajttorta, rum-baba) mellett megjelenik a román konyha legnépszerűbb édessége, a túrófánk (papanasi) is.
