S végül ott vannak azok a helyek, melyek nyitás óta az adott település legjobbjának számítanak. Aligha vitathatja bárki, hogy Gyöngyösön egyetlen másik étterem sem ér a Bori Maminak nyomába, vitathatatlan az Ikon elsősége Debrecenben, a Platáné Tatán, s a Tiszavirágé is az volt Szegeden, míg meg nem nyitott ugyanannak a tulajdonosi körnek egy másik étterme, az átfazonírozott Alabárdos.
Ebbe a sorba illeszkedik az esztergomi Bistro42 is, melynek egyébként vannak helyi kihívói, a Rózsakert és a Prímás pince, de szofisztikáltságban, fantáziában, kreativitásban előbbi áll az élen.
Az sem véletlen, hogy az étterem egyből felkerült az Audi Dining Guide étteremkalauz top 12-es listájának 11. helyére, ami, tekintve a magyar csúcsgasztronómia utóbbi tíz évben tapasztalt hihetetlen fejlődését, bizony hatalmas teljesítmény.
A beltér elegáns: fehér abrosz, diszkrét fények, a falon modern grafika, a sarokban zöld növény. Mi az igényesen kiképezett fedett, zárt téli teraszon ültünk le, ahonnan szép kilátás nyílik a város főterére.
Miként a honlapon olvasható, „Barna Ádám, a Bistro42 társtulajdonosa és séfje a magyar konyha újszerű és egyedi megközelítésének jeles képviselője.
Utazásai során és a csúcsgasztronómiában szerzett tapasztalatait szereti a magyar ételek egyszerűségével ötvözni, kihozni az alapanyagokból a legjobbat, és ezzel az unalmasnak ítélt fogásokat olyan új, izgalmas szintre emelni, melyek valódi élményszámba mennek.” (Barna Ádám konyhájával korábbi állomáshelyén, a St. Andreában volt alkalmam megismerkedni, ott is brillírozott.)
Mindezt a tapasztalat is messzemenően visszaigazolja. 2021 őszén kínálnak többek között „szegedi” káposztát langusztinnal, libamájat szikkasztott meggyel és sült céklával, gombaconsommé-t wontonnal, libahasét májával és „ludaskásával”, libalevest birsalmával, füstölt libamellel és marokkói sós citrommal, szabadon tartott bébicsirkét vasserpenyőben sütve, savanyított zöld gyümölcsökkel és sült burgonyával, valamint tripla csokoládét meggyel és mentával.
Húszféle, jól összeválogatott bort kínálnak kimérve, ezek kétharmada prémium magyar nedű. A palackosválaszték is figyelemre méltó, különösen a habzó kategória. Tartanak néhány kiemelkedő kézműves sört, a nagyipariak mellett kis tételes, minőségi üdítőket.
Az árak értékarányosak, követik az osztályon felüli minőséget. Előételek 3600 és 4800, főételek 3800 és 8500, desszertek 1800 és 2300 forint között kaphatók, a levesek egységesek 2100 forintba kerülnek.
A kiszolgálás udvarias, szívélyes, szakszerű.
Két fogadófalatot is kaptunk, őszibarackos, sütőtökpürés, homoktövises kombuchát kis pohárkában, valamint paprikachipsben kolbászos tejfelt savanyított zöld ribizlivel. Nagyon erős kezdés, csillagos színvonal. A gyümölcsökkel tálalt hűvös paradicsomconsommé műfajcsúcs, koncentrált ízű hámozott koktélparadicsomok, áfonya, ribizli és bébi-datolyauborka selymes, üde, kifejező ízű lében. A langyos nyári töltött káposzta valójában nem töltött, inkább tűnik íz- és állagjátszadozásnak, mint kiforrott ételnek, bár a signiture kategóriába van sorolva. A lecsót tojással vagy csabai kolbásszal kínálják, mi mindkettőt kértük bele, az eredeti ízharmóniától el nem szakadó, korrekt lecsót kaptunk, kiváló tojással. Az ízletes túrós palacsintát citrushéjas cukorral, tejropogóssal és tejfölhabbal szolgálják fel, ötletes, jól sikerült desszert. Az étkezés végén citrushéjas pillecukrot, valamint málnapürével töltött ruby csokoládét kaptunk málnaporral befújva. Ízbomba, katartikus záróakkord.
A Bistro42 esetében minden kétség nélkül írom le, a hely megér egy külön utazást Esztergomba.
