Tanulással az alkoholizmus ellen?

Ugyan nyár van és meleg, általában komoly témákkal ilyenkor ritkábban foglalkozunk.

Ugyan nyár van és meleg, általában komoly témákkal ilyenkor ritkábban foglalkozunk. Mégis visszakanyarodnék most ehhez a kérdéshez. Történetesen azért, mert a jövő héten Balatonalmádiban egy lelkes csapat szeretné a bornak és hatásának a pozitív oldalát reflektorfénybe állítani. Szociológiai és egészségügyi szempontból egyaránt érdekünk lenne a bort mint élelmiszert tudatos választás után, rendszeresen, étkezéshez elfogyasztani. Ennek része az is, hogy a sokak által tagadni próbált, mégis létező pozitív társadalmi hatásaira felhívjuk a figyelmet.

A felelősségtudatos borfogyasztás az egészséges emberek mértékletes fogyasztásából indul ki. Nagy hiba itt mennyiségi paraméterek alapján kategorizálni. Nem lehet általánosságban kimondani, hogy egy (kettő, három…) deciliter bor elfogyasztása teljesen ártalmatlan. Ennek ellenére számos országban léteznek úgynevezett ajánlott napi egységek, alkoholtartalomtól függően listázva. 

Ezek többnyire a nők számára napi fél-egy deci, férfiak számára ennek a mennyiségnek a dupláját kitevő bor fogyasztását nem tartják ártalmasnak. Ezt tanultuk, tanítottuk az elmúlt 25-30 évben. Most pedig mit hallunk? Többnyire azt, hogy az igényes és tudatos borfogyasztás is ártalmas, mindegy, hogy a világnak melyik csücskében élünk is.

A kérdés a függőség: tud-e valaki hosszabb ideig, napokig-hetekig (elvonási tünetek nélkül) élni, ha nem fogyaszt alkoholos italt. Amíg a bor közvetlenséget, közlékenységet indukál, minden rendben. Ha agressziót vált ki valakiből, ott már baj van (majom, oroszlán, disznó példázata). Pince szlogen: 

Igyál annyit, amennyi jólesik – de csak annyit.

Mindez azért jutott újra az eszembe, mert örömmel olvastam több helyen is olyan indíttatású hivatalos megnyilvánulásokat, amelyek a fiatal korosztály bor felé egyengetését elengedhetetlen tennivalónak látja. Jómagam, aki immár több mint harminc éve próbálom a környezetemben lévő fiatalokat a jó irány felé terelni, szintén nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést. Nem csupán azért, mert ha a ma húsz-harminc éves korosztályt nem lehet az igényes borfogyasztás felé irányítani, lassan elfogynak a magyar borfogyasztók. 

Tapasztalatom szerint a tudatos borválasztás, a borkóstolás valódi titkainak felfedése sokakat visz el az élet más területén is az igényesség felé. Az igényesség és tudatos választás nem pénztárca-függő. 

A Kárpát-medencében fellelhető természeti értékek, mezőgazdasági termékek és termények, az abból készülő élelmiszerek feldolgozásának, tartósításának és elkészítésének jellegzetes módszerei jórészt eltűntek. A még meglévő értékek felkutatása, számbavétele, nyilvántartása és megőrzése mindannyiunk feladata. Ennek a feladatnak eleget tenni csak úgy tudunk, ha egyben a környezet tudatos megóvása is az elérendő célok közé kerül. 

A Kárpát-medence egyedülálló mezőgazdasági adottságait figyelembe véve különösen a gasztronómia terén van ennek jelentősége. Ma már tudjuk, hogy a fenntartható fejlődés – amelyben az 1970-es évek elejéig még lehetett bizakodni – az emberiség számára bizonyítottan nem elérhető. Gyerekeinket meg kell tanítani arra, hogy az étel-ital, gasztronómiai és viselkedéskultúra átörökítése, fejlesztése, és tovább éltetése városi és vidéki környezetben egyaránt fontos és hozzánk tartozik.

De alapvetőnek és fontosnak tartom azt is, hogy a gyerekek és fiatalok nevelése során kellő hangsúlyt kapjanak a Kárpát-medence adottságai között egyedi módon termeszthető vagy csak itt elérhető, (nem kizárólag hungarikumnak tekintett) termékek, élelmiszerek, a régi feldolgozási, tartósítási és elkészítési módszereikkel együtt. 

A tudatosság egyre nagyobb figyelmet kap világszerte. A jól értelmezett és nem üzleti érdekből kiinduló zöldítésre nevelést fiatal, sőt gyermekkorban el kell kezdeni. Ennek csak töredékes része az, hogy nem gyorsétterembe megyünk születésnapot ünnepelni. 

Nem gondolom, hogy Itália számunkra minden szempontból példát mutathatna. Mégis vannak olyan területek a mai olasz mindennapokban, amelyeket régóta irigylek már tőlük. 

Például a mindennapos borfogyasztás, a világot elárasztó gyorsétteremláncok viszonylagos ritkasága és értékeik őrzésének formái. A Slow Food például az az innen indult mozgalom – bármily meglepő – nem egy szűk elitet céloz meg, sokkal inkább tömegmozgalom. 

Lényege, hogy a tömegekhez szólva felhívja a figyelmet a gasztronómiai tradíciók és az egészséges táplálkozás fontosságára, visszaadja a helyi élelmiszerek, a helyi receptek, készítési módok, konyhatechnikai eszközök korábbi rangját és megbecsülését. 

Kezdetektől fogva előtérbe helyezi a frissen, kézműves módon, helyi alapanyagokból készített ételeket és ezek lassú, ráérős elfogyasztását, szemben az adalékanyagokat, tartósítószerekkel telepakolt, előre gyártott, unalmas és egysíkú, pillanatok alatt elfogyasztható gyorsételekkel. De legalább ilyen fontosnak tartja a biodiverzitást, azaz az alapélelmiszerek és ételek sokféleségének megőrzését. Nagy hangsúlyt helyez az ételek közös elkészítésére és közös elfogyasztására, az étkezésnek, mint társadalmi összetartó erőnek megtartására. A hangsúly a tipikus helyi, természetes alapanyagok felhasználásán van. 

Örömmel hallottam a napokban fél füllel a villamoson, hogy középiskolásoknak választható tantárgy lesz a környezettudatosság és fenntarthatóság. Ugyan ezt már legalább harminc évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni, de talán még nem vagyunk az utolsó pillanatban.

Számomra a világa ugyanezen az oldalon található. Mert a szőlő a Kárpát-medencében otthon van. Évszázadokon át határozta meg a lakosság mindennapjait, ahogy jó esetben tapasztaljuk ezt ma is. 

A szerző felvétele

A globalizáció számtalan élelmiszer-különlegességet söpör a feledés süllyesztőjébe. Míg húsz évvel ezelőtt több száz paradicsomféleség létezett Olaszországban, mára jó, ha negyven félét találunk. A Slow Food nem a globalizációval akarja felvenni a küzdelmet, mivel annak vannak pozitív oldalai is. A Slow Food mindaz ellen küzd, ami a globalizációban rossz. A Slow Food azt szeretné elérni, hogy ha egy fogyasztó különlegességekre vágyik, akkor azt helyi szinten találja meg. Egy Slow Food étterem akkor válik igazán hitelessé, ha a felszolgálóktól a séfig mindenki magáénak érzi az ügyet. Paradicsommal, lángossal, helyi borokkal együtt.

Dominium Pince, Syrah authentica 2016, Mátra

Kifejezetten stílusos bor. Hűvös elegancia vonul rajta végig, nem a kerekségével hódít. Ásványossága és sós utóíze eleven savai mellett nagyon szépen érezhetők. A szüreti időpont itt úgy tűnik, nagyon el lett találva, akárcsak a készítés módja. Elevensége illatában, ízében egyértelműen érezhető.

Jásdi Pince, Ranolder fehér Olaszrizling – Furmint 2015, Csopak

Annak idején nem volt ritkaság ennek a kétfajtának a házasítása. A Balaton körül rendszerint megtámogatták az olaszrizlinget egy kicsit a furmint savaival. Jól áll neki, meg kell hagyjuk. Ez a bor kezdete óta ékes bizonyítéka annak, hogy igenis vannak érlelhető szép száraz fehérborok. A 2003-as évjárata ennek a bornak 18 éves korában került elém. Már csak tercier aromákról szólt, de azt fényesen és hallatlan tisztán kínálta. Ez a 2015-ös változat talán nem lesz annyira hosszú életű, de remek arányaival most is lenyűgöz. Savai talán nem annyira időtállóak.

Borítókép: A szerző felvétele