A 2004-es népszavazás alkalmával a magyar állampolgárság kiterjesztése mellett kampányoló csapat egyik jól mediatizált érve az volt, hogy nemzetünk hány nagysága született a trianoni határokon kívül. Az alapműveltséggel rendelkező nemzettársaink számon is tartják, hogy Arany János Nagyszalontán látta meg a napvilágot, Kölcsey Ferenc Sződemeteren, Ady Endre pedig Érmindszenten. Más nagyságaink szülőhelye viszont valamiért nem ivódott be a köztudatba. Amikor szóba kerül, hogy az utóbbi időben sokat emlegetett Klebelsberg Kuno Arad mellett, Pécskán született, az jellemzően új információként hat, mint ahogy az is, hogy Bartók Bélának egy bánsági kisváros, Nagyszentmiklós a szülővárosa, ahol egyébként a magyarság az Osztrák–Magyar Monarchia idején sem volt többségben. 1910-ben a település 12 357 lakosából 4025-en vallották magukat magyarnak, 4823-an németnek és mindössze 2163-an románnak.
A legutóbbi, 2021-es népszámláláson a város 10 607 lakosának már csak 4,74 százaléka volt magyar és 1,53 százaléka német. Megemlítendő még a szerb (2,37 százalék) és bolgár (2,76 százalék) jelenlét, bár az utcán sétálva mindez nem érezhető, csak román szót hall az ember. Érdekes, hogy a település lakosságának közel 20 százaléka nem nyilatkozott az etnikai hovatartozásáról.
A Temesvárról Budapestre vezető legrövidebb út átvisz Nagyszentmiklóson, de elkerüli a városközpontot, ahol a legtöbb vendéglátóegység működik. Elhalad viszont egy külsőre (is) bizalomgerjesztő olasz étterem mellett, mely néhány éve nyílt, a hajdani malom épületében, erre utal a neve is: „Moara Veche – Vecchio Mulino”, ami magyarul régi malmot jelent. A Facebook-oldaluk 2019 vége óta aktív, vélhetően akkor indultak.
A malmok hangulatos környezetet biztosítanak az éttermeknek, köztük talán a hosszúhetényi Almalomb a legvarázslatosabb, de a tatai „Malom és kacsa” is megnyerő dizájnra, a konyhája sem okoz csalódást, utóbbit e rovatban is bemutattam. A témához tartozik a debreceni fősodorba illeszkedő Malom étterem, s a sajnos már bezárt „Katlan Tóni vendéglője a Malomhoz”. Még olyan malomcsárda is akad Kecskemét mellett, melyet kifejezetten étteremnek építettek, malomként nem is működött. Hadd említsem még a miskolci Malom éttermet, azzal a megjegyzéssel, hogy oda még nem jutottam el, de ami késik, nem múlik.
A régi malomhoz címzett nagyszentmiklósi étterem séfje Madar Ciprian, aki a közösségi médiában fellelhető fotóinak tanúsága szerint szenvedélyes galambtenyésztő is egyben, rendszeres részvevője az e témájú magyarországi versenyeknek.
A beltér hangulatos: gerendás mennyezet, festményekkel dekorált nyerstéglás falak, a benyílókban népi kerámiák.
Az étlap tipikus Kárpát-medencei „félolasz”, ahol a talján fogásokat helyi specialitások színesítik. Kínálnak egyik oldalról bruschettákat, vargányakrémlevest parmezánnal, pastákat, pizzákat, szezámmagos tonhalat édesburgonya-pürével, roston sült aranydurbincsot polentával, semifredót, másik oldalról húsgombóclevest, csülkös babot, roston sült sertéstarját, -karajt, csirkemellet és rántott húst sült krumplival, valamint túrófánkot, illetve palacsintát.
Az italválaszték szűk, tartanak négyféle nem kiugró, olcsó kimért bort, valamint tucatnyi minőségi palackozott olasz és helyi tételt. A sörök nagyipariak, a tömény italok kommerszek.
Ettünk egy pacallevest, mely megelégedésünkre szolgált, a selymes, jó ízű lében kellő mennyiségű pacal rejtőzött. Értékeltük, hogy nem követték az általános gyakorlatot, amikor a betéten igyekszik spórolni az üzletvezetés. A mellé adott kenyér gyengécskének bizonyult, utólag sajnáltam, hogy nem rendeltem inkább pizzakenyeret, az nagyságrenddel jobb lett volna.
A fritto misto tintahalból és kagylóhúsból készült, rákot csak mutatóban tartalmazott. Nem bántuk volna, ha adnak mellé valamilyen mártást is a citromon kívül, mint ahogy az egyébként a legtöbb helyen jellemző.
Amúgy az alapanyag friss volt, jó kedvvel ettük, akárcsak a békacombot, ez esetben sem spóroltak az adagon. Az élvezhető köret külön tányéron érkezett, póréhagymás tejszínes burgonyát kértünk mellé.
Megkóstoltuk a vegetariánus pizzát is, a kukoricát jobb lett volna lehagyni róla, egyébként tetszett, hogy a zsenge tököt és a padlizsánt meggrillezték, mielőtt a pizzára tették volna. A tészta a trattoria stílust követte, lehetett volna roppanósabb az alja. De jelen formájában is jobbacskának mondanám.
Az árak az anyaországban megszokott szintet idézik, a felsorolt négy fogásra, egy 0,33-as ásványvízzel, egy alkoholmentes sörrel s egy pohár borral 20 000 forintnak megfelelő lejt fizettünk.
Nem rossz hely a Vecchio Mulino, egy megállót megér a főváros felé, de kitérőt nem tennék érte.
***
Elérhetőségek:
Moara Veche – Vecchio Mulino (Régi Malom) étterem
Nagyszentmiklós, Temesvári út 4.
Telefonszám: + 40 771 471 796
Honlap: https://www.facebook.com/byMadarCiprian/
A borítókép a szerző felvétele
