A 2004-es népszavazás alkalmával a magyar állampolgárság kiterjesztése mellett kampányoló csapat egyik jól mediatizált érve az volt, hogy nemzetünk hány nagysága született a trianoni határokon kívül. Az alapműveltséggel rendelkező nemzettársaink számon is tartják, hogy Arany János Nagyszalontán látta meg a napvilágot, Kölcsey Ferenc Sződemeteren, Ady Endre pedig Érmindszenten. Más nagyságaink szülőhelye viszont valamiért nem ivódott be a köztudatba. Amikor szóba kerül, hogy az utóbbi időben sokat emlegetett Klebelsberg Kuno Arad mellett, Pécskán született, az jellemzően új információként hat, mint ahogy az is, hogy Bartók Bélának egy bánsági kisváros, Nagyszentmiklós a szülővárosa, ahol egyébként a magyarság az Osztrák–Magyar Monarchia idején sem volt többségben. 1910-ben a település 12 357 lakosából 4025-en vallották magukat magyarnak, 4823-an németnek és mindössze 2163-an románnak.
A legutóbbi, 2021-es népszámláláson a város 10 607 lakosának már csak 4,74 százaléka volt magyar és 1,53 százaléka német. Megemlítendő még a szerb (2,37 százalék) és bolgár (2,76 százalék) jelenlét, bár az utcán sétálva mindez nem érezhető, csak román szót hall az ember. Érdekes, hogy a település lakosságának közel 20 százaléka nem nyilatkozott az etnikai hovatartozásáról.
A Temesvárról Budapestre vezető legrövidebb út átvisz Nagyszentmiklóson, de elkerüli a városközpontot, ahol a legtöbb vendéglátóegység működik. Elhalad viszont egy külsőre (is) bizalomgerjesztő olasz étterem mellett, mely néhány éve nyílt, a hajdani malom épületében, erre utal a neve is: „Moara Veche – Vecchio Mulino”, ami magyarul régi malmot jelent. A Facebook-oldaluk 2019 vége óta aktív, vélhetően akkor indultak.
A malmok hangulatos környezetet biztosítanak az éttermeknek, köztük talán a hosszúhetényi Almalomb a legvarázslatosabb, de a tatai „Malom és kacsa” is megnyerő dizájnra, a konyhája sem okoz csalódást, utóbbit e rovatban is bemutattam. A témához tartozik a debreceni fősodorba illeszkedő Malom étterem, s a sajnos már bezárt „Katlan Tóni vendéglője a Malomhoz”. Még olyan malomcsárda is akad Kecskemét mellett, melyet kifejezetten étteremnek építettek, malomként nem is működött. Hadd említsem még a miskolci Malom éttermet, azzal a megjegyzéssel, hogy oda még nem jutottam el, de ami késik, nem múlik.
