„Szeretnénk, ha minél többen ismernék meg a Kárpát-medence tájegységeinek és az itt élő nemzetiségek gasztronómiájának valódi mélységeit. Szeretnénk feleleveníteni és újragondolni az elfeledett recepteket. Szeretnénk megmutatni, hogy a magyar konyha csodálatos, színes, pont olyan, mint az országunk; mindenféle hatásokat összegyűjt és azok izgalmas árnyalatainak felhasználásával lesz igazán egységes” – áll a honlapon. Az ars poetica visszaköszön az áttekinthető, koncepciózus étlapon is, melyet rendszeresen megújítanak. A választék tisztes, de nem eltúlzott. Az étlap több fogásához írtak egy kis ajánló fülszöveget, megtudhatjuk, hogy az örmény leveshez a hurutot Erdélyből hozatják, hogy a „pekmez” mustmézet jelent. Szintén a honlapon olvasható, hogy saját kenyeret sütnek, saját sajtot készítenek. Kínálnak többek között tapolcai lazacpisztrángot céklával, paszternákkal, örmény húslevest (ángádzsábúr levest), tejfeles bárányragulevest, nyúlgerincet pikáns krémmártással, pirított knédlivel, gombás pirogot lilahagymalekvárral, ordás palacsintát és mézes krémest szilvával, fahéjjal.
Huszonkét bort kínálnak a magyar élvonalból, melyeket decire is kimérnek. A töményválaszték zöme prémium tétel. Tartanak házi szörpöt és kompótlevet. A sört is a közelben, a fóti kézműves serfőzdében palackoztatják saját címkével, e főzde Zwickl sörét kínálják a ház söreként.
Az árak értékarányosak. Előételek 1980 és 3190, levesek 1750 és 2490, zóna adag főételek 2450 és 2950, főételek 3790 és 5240, desszertek 1450 és 1990 forint között kaphatók.
2016-ban jártam náluk első ízben. Ettünk helyben készült tokhalat pisztrángkaviárral, mely sósabb volt az optimálisnál, a mellé adott citromnak így nagy hasznát vettük. Mindazonáltal értékeltük a „tok-gravlax” ötletet (a receptúrát megadta az étlap) és főként azt, hogy a halat maguk készítették el, nem a kereskedelemből származó árut tálalták, mint sok helyen. A májas táskaleves szép tiszta volt, a zöldségíz dominált benne, jó állagúnak bizonyult a tésztabatyu, háziasnak a töltelék. A velős pirítóson a velőkrém nem volt túl karakteres, kellett hozzá só és bors, hogy élvezhető legyen. Értékeltük viszont a helyben sült, jól sikerült kenyeret. Összességében ízlett vörösboros vargányagombás marharagu, amit dödöllével körítettek, bár a hús túlkészült. Az ízek rendben voltak. A csokoládéhab aszalt meggydarabokkal, házi ostyával remek zárás volt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!