Kóstolgatásteli délután Óbecsén a IX. Gasztrofesztivál alkalmából

A nemzetközi és olasz konyha adja az alapvonalakat, de kínálnak néhány népszerű helyi fogást is.

2025. 10. 17. 13:17

Az Óbecsei Gasztrofesztivál, melyről néhány napja érintőlegesen szóltam, lassan az év stabil programjává emelkedik a Furmint Február, a Budai Gourmet és a Taste of Transylvania mellett.

Nézzük, hogy mit sikerült kóstolni idén e jeles eseményen! Kezdjük a chilikkel, amiből igen komoly volt a felhozatal. Megkóstoltuk a Virágchili aktuális szortimentjét, akiknek medvehagymás habanerojából vásároltunk már a szabadkai kirakodóvásárban, de idén sem távoztunk tőlük üres kézzel, a csípős csalamádéra és a savanyított jalapenora esett a választás.

Hosszabban beszélgettünk, Sasa Nikolovskival, aki, mint megtudtuk, félig macedón, félig magyar származású, tőle idén vettünk először vásárfiát, a Rioja szószuk ízlett a legjobban. Megízleltük a Boki Ljuti cég chilijeit is, de dinárunk elfogyott, kártyás fizetés nem jellemző az őstermelőknél, így tőlük majd a legközelebb veszünk valamit, nem kétséges, hogy érdemes.

Váltottunk néhány kedves mondatot a Sárkány sajtmanufaktúra üzemeltetőivel, persze kóstolgatás közben. Ők a közérthető, rövid érlelésű sajtok világában mozognak.

Megkóstoltuk a helyi, 4 hektáros Gnezdo pince borait, őszintén szólva eddig sosem hallottam a Krokan muskotályról, érdemes volt utánaolvasni a fajta eredetének, mert magyar kultúrtörténeti kincsekre bukkan az ember.

A Szabad Magyar Szó részletesen ismerteti a fajta legendáját. Érdekelt az Olaszrizling - Rajnai Rizling házasításuk is, mely aranyérmet nyert a Szófiában megrendezett BIWC borversenyen (Balkans International Wine Competition), nem véletlenül.

A chili-bor-sajt körutat követően célbavettük a város elegáns, hangulatos, 2019-ben nyitott éttermét a főterén. A beltérben impozáns festmények a századforduló nemesi figuráit idézik, a bejárat melletti falba nyitott borosszekrényt mélyesztettek, melyet megtöltöttek borokkal. Üvegfallal körbevett nyitott tetejű, élő olajfákkal és más zöld növényekkel díszített teraszt üzemeltetnek. Értékeltük, hogy a honlap három nyelven, angolul, szerbül és magyarul is elérhető, kár, hogy a fordítás minősége nagyon gyenge, Google-fordító sejthető a háttérben.

Nyomtatott étlapot nem kaptunk, a Bánságban is egyre terjedő módszer szerint egy QR kód van csak az asztalon, így a még mindig nyomógombos telefont használók igencsak rászorulnak mások segítségére. Az étlap strukturáltsága nem túl felhasználóbarát, minden műfajt külön kell megkattintani, a teljes választékot így nem tudjuk egyben látni, s ez a választást is megnehezíti.

A nemzetközi és olasz konyha adja az alapvonalakat, de kínálnak néhány népszerű helyi fogást is. Reggelire omlett- és rántotta-variációkat, szendvicseket és tortillákat, legfőképpen csirkemellel, ebédre és vacsorára többek között főételnek beillő salátákat, sokféle csirke- és sertéshúsból készült klasszikust, pizzákat, pasta-kat, lazacot, tintahalat, pontyot, pisztrángot és sügért. Desszertként különféle palacsintákat rendelhetünk.

A borok nagy része a Kovacevic pincétől való, de feltűnnek J.P. Chenet és Fleur D’Orange borok is, pedig Óbecse több helyi borászattal büszkélkedhet. Néhány tételt poharaznak is. A söröket a Carlsberg cég helyi és nemzetközi főzeteiből válogatták az újvidéki Carstvo főzde Empire sörét az itallap beígéri, de nem tudnak szolgálni vele. A tömények zöme kommersz termék, de tartanak néhány helyi gyümölcspárlatot. Készítenek kávékat, teákat, smoothiekat, limonádékat és koktélokat is.

A kiszolgálás formálisan udvarias, lehetne szívélyesebb és szakszerűbb. Rendeléskor derül ki, hogy nem tudnak steakkel és lazaccal szolgálni, holott ezt az étlap kézbesítésekor kellett volna tisztázni. A pincér hölgyek inkább bent beszélgetnek, mint hogy arra törekednének, hogy állandóan pásztázzák tekintetükkel a vendégteret, hosszabb időre eltűnnek a teraszról, ha az ember nem akar feleslegesen várni például arra, hogy sót kérjen, akkor kénytelen bemenni és ott közölni az igényeit.

A bélszín- és lazacsaláta hiánya miatt végül a csirkesalátát választottunk. A leginkább jégsalátára alapozó, néhány rukkola és más levelet integráló, majonézes mártással bevont egyveleg tetejére apróra vágott panírozott csirkemellcsíkokat halmoztak. Kötelességszerű, érdektelen fogás, jobbat vártunk.

A burger már sokkal jobban sikerült. A méretes és szaftos húspogácsát nem túlsütötték túl, szép roséra hagyták, a buci jobbacska, akárcsak a belevalók. A sült krumpli átlagos mirelit, adnak a burger mellé egy kevés élvezhető coleslaw salátát is, és nem kiugró fűszeres paradicsomszószt is. A burgert átszúró nyárs tetejére illesztett, mirelitáruból készült hagymakarikához nem ragaszkodtunk volna. Kérésre kapunk só- és borsdarálót, nem meggyőző pomace olívaolajat és balzsamecetet.

A csevap jó ízű, szaftos, apróra vágott hagymát adnak csak hozzá. Jó pont, hogy frissen sütik a lepényt, amiben tálalják a húst. Nem volt ez rossz, igaz, hogy nagyon jó sem.

A felemás ebéd után visszatértünk kóstolgatni a fesztiválra.

Izgalmas volt az újvidéki ruszin közösség kulturális központjának derelyeválogatása, a tejfellel felszolgált tésztatáskákból kóstoltunk gombásat, káposztásat, túrósat és a sült változatot is.

A Project 72 standjánál könnyed, kovászos, saját készített buciban füstölt marhanyelvet, valamint feketebabkrémet kóstoltunk, a csapat hozta a tőle megszokott magas színvonalat.

A már említett újvidéki Carstvo főzde Imperator lágerét, valamint a Maharadzsa névre hallgató American Pale Ale sörét ittuk mindehhez a főszervező Jovanovich Dániel kiváló, saját termésből készült 100%-os almaleve mellett.

Nem hagytuk ki a RAF nevű újvidéki orosz bisztró hússalátáját sem, korrekt volt, de nem überelte a nálunk megszokott böff-öt.

A gasztro-túrát a péterrévi halas standnál zártuk, ahol meleg füstön készült csiptetett pontyot ettünk, ami csodásan szaftos maradt. E Dráva-szögi különlegességről már írtam tavaly.

Ropogósra sütött, hidegen fogyasztandó, csomagolt haltepertőt is vittünk tőlük az útra, mert enni már nem bírtunk, hazafele viszont jól jött. Főleg, hogy a nákófalvi átkelőtől a román határrendészet elirányított a verseci fele, mivel úgymond nincs náluk szakképzett ember, aki megállapítsa, hogy az útlevéllel és megfelelő oltásokkal rendelkező pulikutyánk nem kapott semmi nyavalyát a Délvidéken töltött néhány óra alatt. Lassan megszokjuk, hogy nincs határátkelés a szerb uralom alatt álló magyar területek felé kellemetlenség nélkül.