A fősodratú sajtóban, legyen az jobb- vagy baloldali, gyakran olvashatunk olyan szalagcímeket, hogy X. Y. lett a világ legjobb bora, az ország legjobb bora, Z. a világ legjobb étterme stb. Arról most ne beszéljünk, hogy lehetetlenség objektíve összemérni világklasszis bornagyságokat és csúcséttermeket, éppen úgy mint, ahogy senki nem fogja meghatározni, hogy melyik a világ legszebb festménye vagy szobra.
De ezekkel a szalagcímekkel még rosszabb a helyzet, ugyanis olyan borversenyekre, borkalauzokra, illetve éttermi toplistákra hivatkoznak, melyek elfogadottsága nem egyöntetű s amelyek merítésébe számtalan csúcsbor/csúcsétterem be sem kerül. Köztudott tény, hogy a világ legkeresettebb, legdrágább és legnagyobb presztízsnek örvendő pincészetei jellemzően nem is indulnak borversenyeken. Miért is tennék?
Mindazonáltal szükség van borversenyekre, bor- és étteremkalauzokra, melyek nagy segítséget nyújtanak az orientációban még szakmabelieknek is, hát még a laikus közönségnek.
A Gault Millau kalauz 2018-es megszűnése óta a legjelentősebb magyar étteremkalauz a Dining Guide-é, akkor is, ha némely helyezés erősen vitatható, személy szerint fő problémám vele az, hogy műfaji tévesztések is akadnak benne, olyan helyek kerülnek csúcséttermek elé – közel-keleti, nagyon korrekt grillezős egységek, remek reggeliző, vagy kiváló small plate egység – melyeknek az alternatív kategóriában lenne a helyük.
Tudni kell ugyanis, hogy a kalauz négy részből áll, a legjelentősebb a top 100-as lista, ami pontokkal jelölve sorba állítja Magyarország 119+1 legjobb éttermét. Rokonszenves, hogy a felső szegmensébe illő 67Sygmát nem pontozzák, mert tulajdonosa, Herczeg Zoltán azonos a kalauz felelős kiadójával.
Ez lenne a plusz egy, amit magam illesztettem a felső részbe, a kalauzban az ábécésorrendben szereplő 55 további kiemelkedő étterem közé került. Ezek közül nem egy beférne teljesítménye alapján a top 100/120-ba is.
A harmadik rész 72 alternatív helyet sorol fel, street food egységeket, pizzázókat, strandbisztrókat, távol keleti bisztrókat, reggelizőket.
A kalauzt a legjobb 23 cukrászda zárja.
Miskolcról három étterem került be a top 100/120-ba az Avalon, a Zips és a Végállomás. A Dűlő, mely egyébként van olyan jó, mint a felsoroltak, a pontozás nélküli 54/55-ös részben szerepel. A borcentrikus kiváló étteremben, amit egy magas belterű, tágas, békebeli kertvárosi lakásban rendeztek be, igényes nagypolgári hangulat fogad. A fő látványelem a natúr fa: fapadló, fából készült, gerendás mennyezet, hordótetőt idéző kerek faasztalok és egyedi dizájnú faszékek. Egyik sarokban a monarchia stílusát idéző kredenc, a falakon absztrakt festmények. Zöld növények a beltérben, de van igényes, jó ízléssel kialakított teraszuk is, mely az ápolt belső udvarra néz. A háttérben jól megválasztott zene szól.
A honlapon megnyerő bemutatkozó sorok: „Vegyünk egy országot Európa közepén és ennek legrégebben lakott területét. Adjunk hozzá Bükköt, Zemplént, Tokajt, Tiszát. Szórjuk meg gazdagon olyan kreatív emberekkel, akik észreveszik a lehetőségeket és merik is használni azokat. Ízlés szerint jöhet még némi innovatív szellemiség, csipetnyi lázadó hajlam és bátorság. Mi így főzünk. […] Nincs is nehéz dolgunk, hiszen több száz őstermelő és kézműves borászat színesíti az így sem fekete-fehér tájegység életét.” Magyar és nemzetközi konyhát visznek, 2021 őszén kínálnak többek között kacsamáj terrine-t, kacsamell sonkával, zöld almával, céklával, levendulás brióssal, malaccsülköt magos mustáros pecsenyelével, sült burgonyával, káposztasalátával, borsos onglet-steaket roppantott burgonyával, sütőtökkel, céklával, narancsos-zöldborsos jus-vel, valamint narancsos csokitortát.
A kiszolgálás kedves, udvarias, szívélyes.
A borlap több mint negyven kiemelkedő tételt tartalmaz minőségelvű magyar pincészetektől. A borok többségét decire is kimérik. A sörválaszték jobbacska import tételekből áll össze, a tömények között a pálinkák jelentenek némi izgalmat.
