Az okosdrogok („smart drugs”), más néven nootropikumok célja, hogy javítsák a koncentrációt, memóriát, tanulási képességet vagy éberséget, különösen stresszes vagy szellemi megterheléssel járó helyzetekben – ismertette a Drogkutató Intézet (DKI). Bár sokan biztonságos és hatékony megoldásként tekintenek rájuk, használatuk számos kockázatot rejt, különösen egészséges emberek esetében. A nootropikumok különböző típusainak eltérő hatásmechanizmusuk és mellékhatás-profiljuk van, így körültekintő alkalmazást igényelnek.

Az okosdrogok fajtái
Egy 2022-es publikációban a szerzők négy fő kategóriába sorolják a nootropikumokat:
- Klasszikus nootropikumok (például piracetam)
- Agyi anyagcserét serkentő szerek (például vinpocetin)
- Kolinerg szerek (például alfa-GPC, citikolin)
- Növényi kivonatok (például Panax ginseng, Ginkgo biloba, guarana)
A klasszikus nootropikumokat eredetileg neurológiai betegségek kezelésére fejlesztették ki, de ma már
egészséges emberek is használják memóriájuk és tanulási képességeik javítására.
Az agyi anyagcserét serkentő szerek javíthatják az agyi vérkeringést és oxigénellátást, ezáltal fokozva a koncentrációt. Főként idősebb felnőttek körében alkalmazzák a kognitív hanyatlás lassítására, de fiatalabbak is használják a mentális frissesség fokozására.
A kolinerg szerek kulcsfontosságúak a tanulás és memória szempontjából, és gyakran kombinálják ezeket más nootropikumokkal. A növényi kivonatok természetes stimulánsok, amelyek antioxidáns hatásuk mellett segítenek a mentális éberség fenntartásában. Széles körben elérhetők étrend-kiegészítőként, gyakran használják őket fáradtság, szellemi kimerültség és stressz ellen.
Milyen betegségekre használják az okosdrogokat?
A nootropikumok ajánlottak korai agykárosodás esetén, amely memóriazavarral, szellemi visszamaradottsággal és a tudat minőségi romlásával jelentkezik. Ezt az állapotot akut pszichoorganikus szindrómának (POS) nevezik. Általában visszafordítható, de egyes esetekben demenciát is kiválthat. Az akut POS mögöttes okai közé tartozik az agysérülés, fertőzés, stroke vagy mérgezés (alkohol, központi antikolinerg hatású gyógyszerek, illetve szén-monoxid). További alkalmazási területnek számítanak a kognitív funkciók krónikus zavarai, mint például a szellemi visszamaradottság vagy a memóriazavarok. Ezekben az esetekben viszonylag gyakran alkalmaznak nootropikumokat, azonban hatásosságuk – különösen súlyosabb demencia esetén – megkérdőjelezhető. Úgy tűnik, hogy inkább enyhe kognitív zavarokkal küzdő betegek esetében hatásosak, illetve az úgynevezett jóindulatú időskori feledékenységnél, amikor az agyműködés lassulása már tapasztalható, de demencia még nem alakult ki.