A Gázai övezet útja a békéig: konfliktusok és kilátások

Mi vezetett a Gázai övezet mai, feszült helyzetéhez? Hogyan vált a Hamász a térség meghatározó politikai és katonai szereplőjévé, és miért törnek ki újra és újra fegyveres összecsapások? Milyen szerepet játszottak a nemzetközi közvetítők – Egyiptom, az ENSZ vagy az Egyesült Államok – a konfliktus kezelésében, és miért tudott Donald Trump ott eredményt elérni, ahol mások kudarcot vallottak? Csicsmann László, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója válaszolt a Magyar Nemzet kérdéseire.

A Gázai övezet útja a békéig: konfliktusok és kilátások Forrás: AFP

A Gázai övezet helyzete évtizedek óta a nemzetközi politika egyik legösszetettebb kérdése. Csicsmann László kiemelte a demográfiai és politikai tényezők jelentőségét, a Hamász ideológiáját és a Palesztin Hatóság alacsony legitimitását, amelyek mind hozzájárulnak a feszültségek fennmaradásához. – A feleket érdekeltté kell tenni a tűzszünet fenntartásában, és a Hamászt le kell fegyverezni, a palesztinok számára pedig más jövőképet kell kínálni – mondta a szakértő.

A Gázai övezet helyzete évtizedek óta a nemzetközi politika egyik legösszetettebb kérdése. Fotó: AFP

A Gázai övezet mai helyzetét hosszú történelmi folyamatok határozzák meg, amelyek gyökerei egészen az 1948-as első arab–izraeli háborúig nyúlnak vissza. Ekkor a terület egyiptomi fennhatóság alá került, majd az 1967-es hatnapos háborúban Izrael elfoglalta az övezetet. A szakértő felidézte, hogy az 1993-as oslói folyamat hozott először érdemi változást: ekkor jött létre a Palesztin Hatóság, amely bizonyos fokú önrendelkezést kapott. 

Az oslói megállapodás a területet a békéért elv mentén született, és ennek értelmében Izrael autonómiát adott Gázának

– emlékeztetett Csicsmann László. 

Mint hozzátette, a megállapodás nem terjedt ki minden területre: a külpolitika és a védelempolitika továbbra is izraeli kézben maradt, miközben a Palesztin Hatóság korlátozott jogköröket gyakorolhatott a Gázai övezetben.

• 2005-ben Izrael kivonta a telepeket a Gázai övezetből Ariel Saron miniszterelnöksége alatt. 
• 2007-ben pedig politikailag kettészakadt a Nyugati Part és a Gázai övezet, amelynek eredményeként a Hamász átvette a hatalmat a térség felett, Izrael és Egyiptom pedig egy közös blokádot vezetett be. 
• 2007 és 2023 között rendszeres, két-három évenkénti összecsapásokat láttunk a Hamász és Izrael között. 

A 2023. október 7-i terrortámadás azonban megcáfolta azt az izraeli elgondolást, hogy a Hamásszal egymás mellett lehet élni.

Csicsmann László szerint a demográfiai tényezők kulcsszerepet játszanak az izraeli–palesztin konfliktus megértésében. Felhívta a figyelmet arra, hogy Izrael mintegy tízmilliós lakosságán belül körülbelül kétmillió arab állampolgár él. 

Ez önmagában is jelentős arány, de ha hozzávesszük a Gázai övezet nagyjából 2,1 milliós és a Nyugati Part 3,5 milliós lakosságát, akkor azt látjuk, hogy a tágabb térségben nagyjából ugyanannyi palesztin él, mint zsidó

– magyarázta a szakértő. Hozzátette, hogy Izrael hosszú távú politikai céljai között szerepel a Nyugati Part bizonyos területeinek annektálása, ám ez komoly belső dilemmát is felvetne. 

Ha Izrael egy demokratikus berendezkedésű államként annektálna palesztin területeket, azzal együtt járna, hogy jelentős számú palesztin állampolgára lenne

– mutatott rá a kutató, aki szerint ez nem csupán politikai, hanem identitásbeli kérdést is felvet: Izrael önmagát zsidó államként határozza meg, ugyanakkor a palesztinok nagyszámú jelenléte ezen az önmeghatározáson is repedéseket okozhat.

Csicsmann László politikai szempontból a 1967-es hatnapos háborút nevezte a legmeghatározóbb eseménynek, különösen annak területi következményei miatt. 

Elmondta, hogy Izrael ekkor foglalta el Szíriától a Golán-fennsíkot, amely a mai napig vitatott terület maradt. Ezenkívül Egyiptomtól a Sínai-félszigetet és a Gázai övezetet, Jordániától pedig a Nyugati Partot és Kelet-Jeruzsálemet szerezte meg. A szakértő rámutatott, hogy a későbbi békeszerződések részben rendeztek bizonyos kérdéseket: 1979-ben Egyiptommal, majd 1994-ben Jordániával sikerült aláírni a békeszerződést, és ennek keretében Egyiptom visszakapta a Sínai-félszigetet – tette hozzá Csicsmann.

Annak kapcsán, hogy hogyan és miért alakult ki a Hamász, és mi a szerepe a Gázában betöltött politikai és társadalmi életben, Csicsmann László felidézte, hogy a Hamász az egyiptomi Muszlim Testvériség palesztin szárnyaként 1987-ben jött létre. Hangsúlyozta, hogy 

a szervezet ideológiája a vallási, iszlamista elemeket ötvözi a nemzeti, nacionalista törekvésekkel, és mindenekelőtt az Izrael-ellenes ellenállásra épül.

Mint a szakértő rámutatott, a Hamász egy olyan palesztin szereplő, amelyik nem fogadja el a kétállamos megoldást, nem ismeri el Izrael Állam létét, és a palesztin államot a Jordán-folyótól a tengerig terjedő területen képzeli el. Csicsmann hozzátette, hogy a Gázai övezetben a szervezet legitimitást szerzett azzal is, hogy karitatív tevékenysége révén jelentős szerepet játszik a segélyek szétosztásában. 

Ugyanakkor az Izraellel folytatott állandó háború folyamatosan táptalajt jelent az ideológiájuknak

– magyarázta.

A Hamász nem tekinthető egy egységes szervezetnek: a politikai vezetők évek óta Dohában, míg a katonai szárny Gázában működik. Fotó: AFP

A Hamász nem tekinthető egy egységes szervezetnek: a politikai vezetők évek óta Dohában, míg a katonai szárny Gázában működik.

Csicsmann László szerint a Gázai övezetben rendszeresen kiújuló fegyveres összecsapások fő oka a palesztin kérdés rendezetlensége, valamint a Hamász ideológiája és Izrael-ellenes politikája. Hangsúlyozta, hogy mindkét fél az esetleges fegyveres konfliktust belpolitikai célokra is felhasználja. A szakértő kiemelte a fiatal generáció helyzetét: 

A Gázai övezetben ma egy 18 éves fiatal kizárólag Hamász-uralom alatt nőtt fel, és nem látott más alternatívát, mint a háború, a blokád és az Izraellel szembeni harc

– mondta. A szakértő szerint ez a valóság hozzájárul ahhoz, hogy a körzetben a feszültségek folyamatosan fennmaradnak, és a konfliktus könnyen újra kirobbanhat.

A belső palesztin politikai megosztottság hatással volt a térség stabilitására. Izraelnek kedvező volt, hogy megosztottá vált a palesztin belpolitika, hiszen ez is az egyik hivatkozási alapjává vált a palesztin állam létrehozásával kapcsolatos problémahalmaznak. 

Azon alapult a feltételezés az izraeli kormány részéről, hogy a Hamásszal hosszabb távon együtt lehet létezni.

Fotó: AFP

Csicsmann László szerint a palesztin politikai rendszer egyik központi problémája a Palesztin Hatóság reformjának hiánya, valamint az, hogy 2006 óta nem tartottak választásokat. 

Kiemelte, hogy a hatóság és személy szerint Mahmúd Abbász legitimitása rendkívül alacsony mind a Nyugati Parton, mind Gázában. – A strukturális problémák mellett a korrupció és számos más tényező is rontja a megítélésüket – magyarázta a szakértő. Csicsmann rámutatott, hogy 

logikus lenne, ha a Palesztin Hatóság venné át a Hamásztól a Gázai övezet kormányzását, ám jelenleg még a Nyugati Parton is csak korlátozottan képes eleget tenni ilyen irányú feladatainak.

Csicsmann László szerint talán a legfontosabb mérföldkő a palesztin–izraeli folyamatban az 1991-es madridi konferencia és az azt követő oslói folyamat volt. Felidézte, hogy az oslói alapelvek nyilatkozatát 1993-ban fogadta el Izrael és a Palesztin Felszabadítási Szervezet. – Az oslói megállapodás egy ötéves autonómiával számolt a Nyugati Part és a Gázai övezet bizonyos területein – emlékeztetett a szakértő. A szakértő kiemelte, hogy 

bár az oslói folyamat elindította az önrendelkezés kereteit, a későbbi politikai és biztonsági kihívások miatt a megállapodás teljes körű végrehajtása sosem valósult meg.

Csicsmann László úgy véli, hogy az úgynevezett területet a békéért koncepcióra épülő békefolyamat kezdetben széles körű támogatást élvezett mindkét oldalon. Hangsúlyozta azonban, hogy az 1990-es évek végére kialakult az ún. oslói trauma. 

Izrael szemszögéből a biztonság hiánya volt a legfőbb probléma, miközben a palesztinok nem kapták vissza a területeket abban az ütemben, ahogy számítottak erre

– magyarázta a szakértő, hozzátéve: ez a kettős csalódás alapozta meg a későbbi politikai és biztonsági feszültségeket, és nagymértékben hozzájárult a folyamat lassulásához és a bizalom hiányához.

Csicsmann László szerint a békefolyamat következő fontos állomása 2002 volt, amikor az Útiterv a békéért dokumentumban a nemzetközi közösség hivatalosan is elfogadta a kétállamos megoldást, amely már túlmutatott az autonómián. A szakértő felidézte, hogy az ezzel kapcsolatos izraeli–palesztin egyeztetések a 2010-es évek elejéig zajlottak, ám mára Izrael a Palesztin Hatóságot sem tekinti tárgyalópartnernek. A szakértő rámutatott a problémára is: 

A kétállami megoldás felett eljárt az idő. Például az izraeli telepespolitika következményeként maximum mozaikszerű lehetne a Nyugati Parton egy esetleges palesztin állam.

Az izraeli telepespolitika következményeként maximum mozaikszerű lehetne a Nyugati Parton egy esetleges palesztin állam. Fotó: AFP

Az izraeli társadalom azonban már nem támogatja a kétállamos megoldást, ehelyett pedig más jellegű javaslat nem igazán került napirendre, hacsak nem a területek izraeli annexiójával elérendő egyállamos megoldás

– magyarázta a szakértő, kiemelve: történelmileg Egyiptom és az Egyesült Államok volt a két fő közvetítő az izraeli–palesztin békefolyamatban, de napjainkban Katar is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Hangsúlyozta, hogy a Hamász politikai szárnya Katarban működik, míg Egyiptom – bár szemben áll a Hamásszal – tradicionálisan szerepet vállal a közvetítésben.

 

Az ENSZ a fő támogatója a kétállamos megoldásnak, ugyanakkor érdemben nem tudta kezelni a gázai konfliktust

– mondta. Csicsmann szerint ez jól mutatja, hogy a nemzetközi szereplők beavatkozása ellenére a helyi politikai és biztonsági problémák továbbra is fennmaradnak.

 

Miért sikerült Trumpnak mindaz, ami másoknak nem?

Csicsmann László szerint Donald Trump megkísérelte, hogy a különféle javaslatok között egyfajta közös nevezőt találjon. Hangsúlyozta, hogy ennek részeként született meg az a húszpontos béketerv, amely elég általános ahhoz, hogy minden szereplő egyetértsen vele. A szakértő szerint azonban az ilyen általános tervek gyakran nem képesek kezelni a konfliktus mélyebb, strukturális problémáit, így a gyakorlatban a békefolyamat előrehaladása továbbra is rendkívül nehézkes marad.

Így sikerült Izrael mellett nyolc arab-muszlim államot, a Hamászt, valamint Izraellel kritikus európai államokat, mint Spanyolországot is megnyerni. Washington képes nyomást gyakorolni a felekre, hogy a tűzszünet fennmaradjon Gázában. Nem látjuk Oroszországot, Kínát, de az Európai Uniót sem hasonló szerepben.

Donald Trump megkísérelte, hogy a különféle javaslatok között egyfajta közös nevezőt találjon. Fotó: AFP

Arra a kérdésre, hogy mit tehet a nemzetközi közösség hosszú távon a tartós béke fenntartása érdekében, Csicsmann László világos álláspontot fogalmazott meg. Elmondta, hogy elsőrendű feladat nyomást gyakorolni, és elindítani a tárgyalásokat a második szakaszról, továbbá kulcsfontosságú, hogy a segélyek valóban eljussanak a Gázai övezetbe. Hangsúlyozta, hogy a Hamász lefegyverzésére további lépéseket kell tenni, miközben rámutatott az egyik alapvető bizonytalanságra is: 

A Gázai övezet végső státusával kapcsolatban azonban nem látjuk a javaslatokat: vajon egy palesztin állam része lesz vagy hosszú távon egy elszigetelt terület marad?

Véleménye szerint a nemzetközi közösségnek a feleket érdekeltté kell tennie a tűzszünet fenntartásában, és párhuzamosan a palesztinok számára a radikális szervezettel szemben más jövőképet kell kínálni, hogy a hosszú távú béke reális alternatívává válhasson.

 

Máris inog a gázai béke?

Létrejött a békemegállapodás Izrael és a Hamász között, ami azonnali fegyverszünetet és az összes túsz szabadon engedését hozta magával. A Hamász azonban lefegyverzés helyett tisztogatást kezdett Gázában, és a holttestek átadásával kapcsolatos megállapodást sem tartotta be.

Borítókép: A Gázai övezet útja a békéig: konfliktusok és kilátások (Fotó: AFP)