Túszok, rakéták, eszkaláció: így változott a Közel-Kelet az október 7-i terrortámadás után

Két évvel ezelőtt érte Izraelt a Hamász palesztin terrorszervezet tragikus támadása. A véres támadás után ezerkétszáz izraelit öltek meg és több mint kétszázat hurcoltak el túszként. Az évforduló alkalmából Csicsmann László, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem tanára értékelte a Közel-Kelet elmúlt két évének eseményeit, valamint a térség biztonsági helyzetének alakulását.

Mély nyomot hagyott az izraeli társadalmon az október 7-i támadás Forrás: AFP

Csicsmann László szerint a támadás Izraelt „derült égből villámcsapásként érte”. Bár korábban is előfordultak rakétatámadások a Hamász részéről, Csicsmann László hangsúlyozta, hogy ilyen mértékű, összehangolt akcióra és ennyi halálos áldozatra korábban nem volt példa. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója úgy véli, a Hamász célja elsősorban az lehetett, hogy megakadályozza az arab–izraeli normalizáció folyamatának kiterjesztését, valamint hogy „a palesztinkérdést ismét visszahelyezze a nemzetközi politika napirendjére”.

Izrael nyilvánvalóvá tette, hogy az október 7-i támadást a regionális rend megváltoztatására kívánja használni. Fotó: AFP

A szakértő szerint érdemes kiemelni, hogy az Ábrahám-egyezmények 2020-ban úgy kerültek aláírásra, hogy „érdemben nem érintették a palesztinkérdést”. 

A 2020-ban aláírt Ábrahám-egyezmények, amelyek történelmi áttörést jelentettek Izrael és több arab ország – köztük az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Szudán és Marokkó – kapcsolatában, mára az amerikai diplomácia egyik legnagyobb stratégiai vívmányává váltak. Az egyezmények célja nemcsak a formális béke megkötése Izrael és az arab államok között, hanem a gazdasági, biztonsági és társadalmi együttműködés elmélyítése is, mindezt a kölcsönösség jegyében.

Csicsmann László hozzátette, hogy az arab államok és Izrael egyaránt úgy látta, hogy ez a probléma nem fogja akadályát jelenteni az amúgy is bővülő gazdasági és egyéb kapcsolatoknak. A szakértő kiemelte, hogy 2023 szeptemberében Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös az Izraellel folytatott tárgyalások kapcsán úgy nyilatkozott: „napról napra közelebb kerülünk egymáshoz”.

A Hamász terrortámadásának következtében a tárgyalások leálltak, ami nem azt jelenti, hogy a kapcsolatok megszakadtak volna. 

A palesztinkérdés 2023 októbere előtt már nem volt meghatározó a regionális politikai folyamatokban.  

Hogyan változott a Közel-Kelet biztonsági szempontból?

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint a Hamász terrortámadása „véget vetett a 2020 és 2023 közötti általánosabb közel-keleti normalizációs folyamatoknak”. Csicsmann László hozzátette, hogy az események egy eszkalációs spirálba torkolltak, amelynek részeként először került sor közvetlen iráni és izraeli összecsapásra.

Véleményem szerint az eszkaláció csúcspontját jelentette Izrael és az Egyesült Államok 2025. júniusi Irán elleni összehangolt támadása, azonban általában utólag szoktuk tudni megítélni, hogy pontosan mikor kezdődött a de-eszkalációs fázis

– fogalmazott.

A szakértő szerint a konfliktus biztonsági hatásai „olyan államokra is átterjedtek, mint Katar”, amely kis államként két, területét érintő támadásnak lehetett szemtanúja: először Iránból, majd Izrael irányából. Csicsmann László kiemelte, hogy Izraelben ma is napi szinten érkeznek rakéták elsősorban a jemeni húszik irányából, amelyek ugyan érdemi károkat nem okoznak, de az egész lakosság egyfajta készültségben van. A kutató hozzátette: „nem beszélve a Gázaváros ellen indított támadásról, amelynek keretében 60 ezer tartalékost hívtak be”.

Mély nyomot hagyott az izraeli társadalmon az október 7-i támadás. Fotó: AFP

A támadás hatása Izraelre és a Gázai övezet lakosságára

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint az elmúlt két év mindkét oldal számára „traumák sorát okozta, okozza”. Kiemelte, hogy 

a 251 túszból 48 még mindig a Hamász fogságában van, közülük 20-an életben vannak, és az izraeli társadalomban nagyon erős a várakozás a gázai háború lezárásával és a túszok mielőbbi hazahozatalával kapcsolatban. 

A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta: „ez azonban nem azt jelenti, hogy támogatnák a palesztin állam létrehozását”.

A kutató szerint a gázai oldalon az elmúlt két év harcai „65 ezer áldozatot követeltek”, és az ENSZ statisztikái szerint a gázai lakosság családjainak 80 százalékát érintette közvetlenül a háború, akár halálos áldozatok, akár súlyos sebesülések formájában.

Az infrastruktúra megsemmisült az övezet nagy részében, nincs mit enni, és nincs hova menni. A gázai lakosság nagy része az övezet déli részén talált menedéket, és nincs további kiút jelenleg

– fogalmazott.

A képen a palesztin menekülteknek otthont adó sátrak láthatók Gáza városában, 2025. szeptember 3-án. Fotó: AFP

Hozzátette, hogy a humanitárius segélyek az elmúlt hetekben nagyobb mennyiségben bejutottak az övezetbe, de ez nem elegendő a problémák kezelésére. Röviden mindkét társadalom tovább traumatizálódott a háború két éve során, és a nagyobb politikai kontextus mellett oda kell figyelni az egyes emberek, közösségek és családok percepcióira is. 

Izrael és a nemzetközi közösség reakciói

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint a Hamász terrortámadását követően „némi időbe került, hogy az izraeli ellencsapás elinduljon”. Csicsmann László hozzátette, hogy Izrael az önvédelem elvére hivatkozva offenzívát indított a Hamász felszámolása és a túszok kiszabadítása érdekében.

A hivatalos izraeli kommunikáció szerint a kormányzat jelenleg hétfrontos háborút vív: a Gázai övezet mellett a nyugati parton, Libanonban a Hezbollahval szemben, Jemenben a húszikkal, Irakban az Irán által támogatott síita milíciákkal, Szíriában az Aszad-rezsimmel szemben, végül pedig magával Iránnal szemben.

Anthony Blinken volt amerikai külügyminiszter és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Fotó: AFP

A szakértő hangsúlyozta, hogy Izrael nyilvánvalóvá tette, hogy az október 7-i támadást a regionális rend megváltoztatására kívánja használni, amelynek részeként Irán és az általa támogatott nem állami szereplők meggyengítésére törekszik. 

A nemzetközi közösség kezdetben teljesen kiállt Izrael mellett, azonban a gázai humanitárius helyzet alakulásával kritikussá vált, és amellett érvelnek, hogy a gázai háború során Izrael nem arányosan avatkozott be,

hanem célja hogy a gázai lakosság elhagyja az övezetet. Az Egyesült Államok és Magyarország azonban végig Izrael fő támogatója maradt.  

A közvetítésben három kulcsszereplő van: az Egyesült Államok, Katar és Egyiptom.

Ez a három állam hozta tető alá a két korábbi tűzszünetet, és a mostani órákban is Kairóban tárgyal az izraeli és a Hamász-delegáció Trump 20 pontos béketervéről. Irán korábban a Hamász egyik fő támogatója volt, ugyanakkor maga is meggyengült az izraeli támadás eredményeként. A szakértő szerint az Európai Unió „sajnos érdemben nem alakítója az eseményeknek”. 

Csicsmann László rámutatott, hogy a tagállamok megosztottak: míg számos európai ország az elmúlt hetekben elismerte a palesztin államot – például Franciaország –, addig más tagállamok, mint Olaszország vagy Németország, ezzel szembemennek. A kutató hangsúlyozta: „érdemben a legfontosabb állam az Egyesült Államok, hiszen az izraeli védelmi rendszer működtetéséhez amerikai eszközökre van szükség”.

Az ENSZ-ben is Washington az egyetlen biztonsági tanácsi állandó tag, amely megakadályozza jelenleg a palesztin állam elismerését (Palesztina teljes jogú tagságához ugyanis a Biztonsági Tanács egyetértése szükséges).  

A fotón az ötvenéves Roee Munder koporsója, aki október 7-én életét vesztette a Hamász által Izraelben végrehajtott meglepetésszerű támadás során. Fotó: AFP

Hosszú távú biztonságpolitikai következmények

A szakértő szerint a nem állami szereplők gyengülése „egy lehetőséget rejt magában például Libanonban, de az Aszad-rezsim összeomlása is Szíriában”. 

Véleményem szerint a palesztinkérdés megoldásához nem kerültünk közelebb. A Hamász mint terrorszervezet katonailag jelentős mértékben meggyengült, ma nem lenne képes egy 2023. október 7-ihez hasonló mértékű támadást elkövetni, ugyanakkor azt az izraeli célt sem sikerült elérni, hogy felszámolják a szervezetet

– mutatott rá.

Az ideológia nehezen megsemmisíthető katonai eszközökkel

Az Iszlám Állam is jelen van a térségben, mintegy tízezer tagja szíriai börtönökben van. A térséget továbbra is a regionális rend hiánya jellemzi, amelynek keretében egyes állami szereplők geopolitikai rivalizálása felerősödhet. Az izraeli katonai akciók például legkevésbé Törökországnak tetszenek, ezen a fronton egyre élesebb a szembenállás például a szíriai befolyás kapcsán. 

Irán továbbra is „meghatározó szereplő”, miközben nukleáris programjáról jelenleg kevés információ áll rendelkezésre. 

Csicsmann László hozzátette, hogy a térség politikai stabilitása is kérdéses: Marokkóban például – nem közvetlenül a gázai helyzettel összefüggésben – jelentős kormányellenes tüntetések zajlanak. Arra a kérdésre, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le a konfliktus megelőzése és a terrorfenyegetés kezelése kapcsán Csicsmann László így válaszolt: 

A Hamász terrortámadása egyedinek tekinthető minden szempontból. Nyilván a terrorszervezeteknek éppen az a célja, hogy megfélemlítsék a civil lakosságot, és olyan merényleteket hajtsanak végre, amire nem lehet felkészülni. Izrael a Hamászt kvázi megtűrte mint kormányzati tényező és katonai erő a Gázai övezetben, azok a várakozások, hogy együtt lehet működni a szervezettel, tévesek voltak.

A kutató ugyanakkor rámutatott, hogy a Hamász csak részben érte el a célját: „a palesztinkérdés ugyan visszakerült a globális politika fókuszába, ugyanakkor az Ábrahám-egyezmények továbbra is léteznek, és ha csökkent is a kooperáció, mégis kiállták az idő próbáját.”

Borítókép: Izrael nyilvánvalóvá tette, hogy az október 7-i támadást a regionális rend megváltoztatására kívánja használni (Fotó: AFP)