Túszok, rakéták, eszkaláció: így változott a Közel-Kelet az október 7-i terrortámadás után

Két évvel ezelőtt érte Izraelt a Hamász palesztin terrorszervezet tragikus támadása. A véres támadás után ezerkétszáz izraelit öltek meg és több mint kétszázat hurcoltak el túszként. Az évforduló alkalmából Csicsmann László, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem tanára értékelte a Közel-Kelet elmúlt két évének eseményeit, valamint a térség biztonsági helyzetének alakulását.

Mély nyomot hagyott az izraeli társadalmon az október 7-i támadás Forrás: AFP

A szakértő szerint a konfliktus biztonsági hatásai „olyan államokra is átterjedtek, mint Katar”, amely kis államként két, területét érintő támadásnak lehetett szemtanúja: először Iránból, majd Izrael irányából. Csicsmann László kiemelte, hogy Izraelben ma is napi szinten érkeznek rakéták elsősorban a jemeni húszik irányából, amelyek ugyan érdemi károkat nem okoznak, de az egész lakosság egyfajta készültségben van. A kutató hozzátette: „nem beszélve a Gázaváros ellen indított támadásról, amelynek keretében 60 ezer tartalékost hívtak be”.

Mély nyomot hagyott az izraeli társadalmon az október 7-i támadás. Fotó: AFP

A támadás hatása Izraelre és a Gázai övezet lakosságára

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint az elmúlt két év mindkét oldal számára „traumák sorát okozta, okozza”. Kiemelte, hogy 

a 251 túszból 48 még mindig a Hamász fogságában van, közülük 20-an életben vannak, és az izraeli társadalomban nagyon erős a várakozás a gázai háború lezárásával és a túszok mielőbbi hazahozatalával kapcsolatban. 

A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta: „ez azonban nem azt jelenti, hogy támogatnák a palesztin állam létrehozását”.

A kutató szerint a gázai oldalon az elmúlt két év harcai „65 ezer áldozatot követeltek”, és az ENSZ statisztikái szerint a gázai lakosság családjainak 80 százalékát érintette közvetlenül a háború, akár halálos áldozatok, akár súlyos sebesülések formájában.

Az infrastruktúra megsemmisült az övezet nagy részében, nincs mit enni, és nincs hova menni. A gázai lakosság nagy része az övezet déli részén talált menedéket, és nincs további kiút jelenleg

– fogalmazott.

A képen a palesztin menekülteknek otthont adó sátrak láthatók Gáza városában, 2025. szeptember 3-án. Fotó: AFP

Hozzátette, hogy a humanitárius segélyek az elmúlt hetekben nagyobb mennyiségben bejutottak az övezetbe, de ez nem elegendő a problémák kezelésére. Röviden mindkét társadalom tovább traumatizálódott a háború két éve során, és a nagyobb politikai kontextus mellett oda kell figyelni az egyes emberek, közösségek és családok percepcióira is. 

Izrael és a nemzetközi közösség reakciói

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint a Hamász terrortámadását követően „némi időbe került, hogy az izraeli ellencsapás elinduljon”. Csicsmann László hozzátette, hogy Izrael az önvédelem elvére hivatkozva offenzívát indított a Hamász felszámolása és a túszok kiszabadítása érdekében.

A hivatalos izraeli kommunikáció szerint a kormányzat jelenleg hétfrontos háborút vív: a Gázai övezet mellett a nyugati parton, Libanonban a Hezbollahval szemben, Jemenben a húszikkal, Irakban az Irán által támogatott síita milíciákkal, Szíriában az Aszad-rezsimmel szemben, végül pedig magával Iránnal szemben.

Anthony Blinken volt amerikai külügyminiszter és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Fotó: AFP

A szakértő hangsúlyozta, hogy Izrael nyilvánvalóvá tette, hogy az október 7-i támadást a regionális rend megváltoztatására kívánja használni, amelynek részeként Irán és az általa támogatott nem állami szereplők meggyengítésére törekszik. 

A nemzetközi közösség kezdetben teljesen kiállt Izrael mellett, azonban a gázai humanitárius helyzet alakulásával kritikussá vált, és amellett érvelnek, hogy a gázai háború során Izrael nem arányosan avatkozott be,

hanem célja hogy a gázai lakosság elhagyja az övezetet. Az Egyesült Államok és Magyarország azonban végig Izrael fő támogatója maradt.  

A közvetítésben három kulcsszereplő van: az Egyesült Államok, Katar és Egyiptom.

Ez a három állam hozta tető alá a két korábbi tűzszünetet, és a mostani órákban is Kairóban tárgyal az izraeli és a Hamász-delegáció Trump 20 pontos béketervéről. Irán korábban a Hamász egyik fő támogatója volt, ugyanakkor maga is meggyengült az izraeli támadás eredményeként. A szakértő szerint az Európai Unió „sajnos érdemben nem alakítója az eseményeknek”. 

Csicsmann László rámutatott, hogy a tagállamok megosztottak: míg számos európai ország az elmúlt hetekben elismerte a palesztin államot – például Franciaország –, addig más tagállamok, mint Olaszország vagy Németország, ezzel szembemennek. A kutató hangsúlyozta: „érdemben a legfontosabb állam az Egyesült Államok, hiszen az izraeli védelmi rendszer működtetéséhez amerikai eszközökre van szükség”.

Az ENSZ-ben is Washington az egyetlen biztonsági tanácsi állandó tag, amely megakadályozza jelenleg a palesztin állam elismerését (Palesztina teljes jogú tagságához ugyanis a Biztonsági Tanács egyetértése szükséges).  

A fotón az ötvenéves Roee Munder koporsója, aki október 7-én életét vesztette a Hamász által Izraelben végrehajtott meglepetésszerű támadás során. Fotó: AFP

Hosszú távú biztonságpolitikai következmények

A szakértő szerint a nem állami szereplők gyengülése „egy lehetőséget rejt magában például Libanonban, de az Aszad-rezsim összeomlása is Szíriában”. 

Véleményem szerint a palesztinkérdés megoldásához nem kerültünk közelebb. A Hamász mint terrorszervezet katonailag jelentős mértékben meggyengült, ma nem lenne képes egy 2023. október 7-ihez hasonló mértékű támadást elkövetni, ugyanakkor azt az izraeli célt sem sikerült elérni, hogy felszámolják a szervezetet

– mutatott rá.

Az ideológia nehezen megsemmisíthető katonai eszközökkel

Az Iszlám Állam is jelen van a térségben, mintegy tízezer tagja szíriai börtönökben van. A térséget továbbra is a regionális rend hiánya jellemzi, amelynek keretében egyes állami szereplők geopolitikai rivalizálása felerősödhet. Az izraeli katonai akciók például legkevésbé Törökországnak tetszenek, ezen a fronton egyre élesebb a szembenállás például a szíriai befolyás kapcsán. 

Irán továbbra is „meghatározó szereplő”, miközben nukleáris programjáról jelenleg kevés információ áll rendelkezésre. 

Csicsmann László hozzátette, hogy a térség politikai stabilitása is kérdéses: Marokkóban például – nem közvetlenül a gázai helyzettel összefüggésben – jelentős kormányellenes tüntetések zajlanak. Arra a kérdésre, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le a konfliktus megelőzése és a terrorfenyegetés kezelése kapcsán Csicsmann László így válaszolt: 

A Hamász terrortámadása egyedinek tekinthető minden szempontból. Nyilván a terrorszervezeteknek éppen az a célja, hogy megfélemlítsék a civil lakosságot, és olyan merényleteket hajtsanak végre, amire nem lehet felkészülni. Izrael a Hamászt kvázi megtűrte mint kormányzati tényező és katonai erő a Gázai övezetben, azok a várakozások, hogy együtt lehet működni a szervezettel, tévesek voltak.

A kutató ugyanakkor rámutatott, hogy a Hamász csak részben érte el a célját: „a palesztinkérdés ugyan visszakerült a globális politika fókuszába, ugyanakkor az Ábrahám-egyezmények továbbra is léteznek, és ha csökkent is a kooperáció, mégis kiállták az idő próbáját.”

Borítókép: Izrael nyilvánvalóvá tette, hogy az október 7-i támadást a regionális rend megváltoztatására kívánja használni (Fotó: AFP)