
A Dreher család monarchiabeli négy gyárával (Michelob – cseh, Schwechat – osztrák, Trieszt – horvát, Kőbánya – magyar) a XIX. századvég kontinentális Európájának egyik legnagyobb sörgyártója lett.
Trianon a családi tulajdont is szétszabdalta, csak a kőbányai egység marad a Drehereknél. Itáliában is kapható ugyan egy Dreher-sör, ez a volt trieszti gyárban készült, de ma már nem a családhoz köthető ez a sör és Milánóban gyártják.
Az alapító unokája, Dreher Jenő, aki nem mellesleg a hazai versenylótenyésztésnek is kiemelkedő alakja, részvényvásárlásokkal, illetve házassági kapcsolatokkal (Haggenmacher) újra naggyá tette a kőbányai üzemet.
A megcsonkult ország sörtermelésének 70 százaléka innen került ki. Sör mellett gyártottak, likőröket, csokoládét, konzervet, édességet, szikvizet és sok egyéb terméket.
Egy volt a Dreher üzemcsarnokban, a Maglódi úton működött a Globus Konzervgyár, amelyet bezárása után pár évvel a Főzdepark négy főzdéje bérelt ki, így újra visszatért a sörhöz az épület.
1945 után
A Dreher család bízott a polgári átalakulásban, és 1946. május 10-én még részvényt is bocsájtottak ki, de a kommunista államgépezet semmit nem kímélt. A többi magánkézben lévő üzemmel együtt 1948-ban a gyárat államosították és szétszabdalták, részeit különböző vállalatokhoz csatolták.
A sörgyártó részlegből alakult a Kőbányai Sörgyár Nemzeti Vállalat. A sör és a sör hiánya a kommunista érában központi kérdés volt, így az 1956-os forradalom után a gyár beolvadt az 1959-ben gründolt Magyar Országos Söripari Vállalatba, és termelése elérte a 3,2 millió hektolitert, ami az összes hazai sörtermelés mintegy háromnegyede volt.

A termékek között megtaláljuk a Kőbányai Világos, Kis Családi Sör, Lottó Családi Sör, Nektár Gyógytápsör mellett a 14 Balling-fokos Kőbányai Barna Sört és a „csúcsterméket”, a 18 Balling-fokos Zsiráfot is.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!