A Népsziget, más nevén Szúnyog-sziget Budapest egyik elvarázsolt, vadregényes szeglete, egy valaha volt sziget, amelyet az 1830-as években csatoltak az újpesti parthoz. Már 2010 előtt is készültek tervek a beépítésére, ezeket megvalósítása részben a világválság, részben a kormányváltás miatt elmaradt. Az elmúlt években is lehetett olvasni a két kilométer hosszú és 50 hektár kiterjedésű terület átalakításáról, egyelőre azonban még a természet uralkodik a félsziget nagyrészén. De működik itt lovarda, kutyaiskola, hajléktalanszálló, evezős egyesület, multifunkcionális, de főként a motorosokat célzó közösségi tér s hat vendéglátóegység is.
Az előzetes informálódást elmulasztó, gyanútlanul sétálgatók számára legmeglepőbb látvány a privát üzemeltetésű állatpark lehet, amely távolról haszonelvű farmnak tűnik, s még azt is meggondolja az ember, hogy merje-e fényképezni a félsziget e különös magánkézben levő oázisát. Közelebb érve, olvasva az ütött-kopott feliratokat kiderül, hogy az állatoknak nemcsak a fotózása nem tilos, de etetése és simogatása sem.
Találóan írja a kissé szürreális létesítményről a Fidelio.hu, hogy ez a hely olyan, mintha egyszerre csöppent volna az ember a Macskajaj és a Durell család forgatására.
Mint megtudhatjuk, Soltész János, „a Népsziget cowboya” több mint negyven éve működteti saját forrásból ezt az állatparkot, mely két éve, midőn a részletes, olvasmányos és gazdagon illusztrált írás született, negyvenhét brazil és pekingi kacsának, százötven vadkacsának, hetven teknősnek, húsz kecskének, nyolc nyúlnak, két szürkegémnek, több mint húsz libának, egy törpemalacnak, két macskának és négy kutyának biztosított menedéket és emberi szeretetet. Azóta vélhető, hogy inkább bővült, mint csökkent az állatállomány.
A félszigetre könnyebb eljutni, mint ahogy az ember gondolná, hiszen a legfrekventáltabb, öt vendéglátó egységnek is otthont adó északi része pár percnyi sétára esik a hármas metró Újpest városkapu megállójától.
Valaha szabadstrand is működött itt, élettel volt tele a hely, s bár forgalma a gyarapodó számú bárokkal, teraszos éttermekkel növekszik, jelenleg még inkább a „titkos tippek” közé sorolható. Jellemző, hogy több mint három évtizede Budapesten lakó útitársam, akivel nekiláttunk feltérképezni e különös hangulatú részét a városnak, nem is hallott erről a zöld oázisról, mely hangulatában hordoz valamit a Kopaszi-gát kilencvenes évekbeli hangulatából.
