A Népsziget, más nevén Szúnyog-sziget Budapest egyik elvarázsolt, vadregényes szeglete, egy valaha volt sziget, amelyet az 1830-as években csatoltak az újpesti parthoz. Már 2010 előtt is készültek tervek a beépítésére, ezeket megvalósítása részben a világválság, részben a kormányváltás miatt elmaradt. Az elmúlt években is lehetett olvasni a két kilométer hosszú és 50 hektár kiterjedésű terület átalakításáról, egyelőre azonban még a természet uralkodik a félsziget nagyrészén. De működik itt lovarda, kutyaiskola, hajléktalanszálló, evezős egyesület, multifunkcionális, de főként a motorosokat célzó közösségi tér s hat vendéglátóegység is.
Az előzetes informálódást elmulasztó, gyanútlanul sétálgatók számára legmeglepőbb látvány a privát üzemeltetésű állatpark lehet, amely távolról haszonelvű farmnak tűnik, s még azt is meggondolja az ember, hogy merje-e fényképezni a félsziget e különös magánkézben levő oázisát. Közelebb érve, olvasva az ütött-kopott feliratokat kiderül, hogy az állatoknak nemcsak a fotózása nem tilos, de etetése és simogatása sem.
Találóan írja a kissé szürreális létesítményről a Fidelio.hu, hogy ez a hely olyan, mintha egyszerre csöppent volna az ember a Macskajaj és a Durell család forgatására.
Mint megtudhatjuk, Soltész János, „a Népsziget cowboya” több mint negyven éve működteti saját forrásból ezt az állatparkot, mely két éve, midőn a részletes, olvasmányos és gazdagon illusztrált írás született, negyvenhét brazil és pekingi kacsának, százötven vadkacsának, hetven teknősnek, húsz kecskének, nyolc nyúlnak, két szürkegémnek, több mint húsz libának, egy törpemalacnak, két macskának és négy kutyának biztosított menedéket és emberi szeretetet. Azóta vélhető, hogy inkább bővült, mint csökkent az állatállomány.
A félszigetre könnyebb eljutni, mint ahogy az ember gondolná, hiszen a legfrekventáltabb, öt vendéglátó egységnek is otthont adó északi része pár percnyi sétára esik a hármas metró Újpest városkapu megállójától.
Valaha szabadstrand is működött itt, élettel volt tele a hely, s bár forgalma a gyarapodó számú bárokkal, teraszos éttermekkel növekszik, jelenleg még inkább a „titkos tippek” közé sorolható. Jellemző, hogy több mint három évtizede Budapesten lakó útitársam, akivel nekiláttunk feltérképezni e különös hangulatú részét a városnak, nem is hallott erről a zöld oázisról, mely hangulatában hordoz valamit a Kopaszi-gát kilencvenes évekbeli hangulatából.
Buja növényzet, gondozatlan erdőség, a víz közelsége: itt akkor is jó sétálni, ha nincs konkrét célpontunk. Ha nem olvassuk anno Sam Worthington éttermi beszámolóit a Budapest Business Journal Weekben és a Good Living Guide To Hungary című köteteiben, vélhetően soha nem fedezzük fel
azt a Kopaszi-gáti éttermet, amelynek nem volt sem címe, sem telefonszáma, az akkor még dzsungelszerűen benőtt félsziget közepén működött, s csak erdei ösvényekre emlékeztető csapásokon lehetett megközelíteni. Ott ettük életünk egyik legjobb cigánypecsenyéjét.
Előbb-utóbb a Népszigetnek is ez lesz a sorsa, de egy ideig még élvezhetjük a gondozatlan, rendezetlen természet szépségét.
Első ízben délről közelítettük meg a helyszínt. Épp egy vaddisznó kószált akkor arrafelé, mi is láttuk felénk csörtetni, úgy száz méter távolságból, nem bántuk, hogy irányt váltott. Egy héttel később, midőn az északi egységeket vettük górcső alá, az arra sétálgatókkal szóba elegyedve megtudtuk, hogy még mindig a szigeten portyázik, mutattak is friss fotókat az állatról.
Az első egység, ami útba esett, a Sziget sörkert volt, mely a szélesebb kínálatú balatoni strandbüféket idézi. Csülkös bableves, harcsahalászlé, pacalpörkölt, sztrapacska, gyros tál, hamburger, bolognai, hekk, sült kolbász, mátrai borzas, cordon bleu, cigánypecsenye, rántott félkemény sajt, camembert, csirkemell, sertésszelet, rántott és fokhagymás harcsa, harcsapaprikás, sült halak: hekk, pisztráng, süllő, keszeg, saláták, palacsinták.
Mi mást rendeltem volna, mint pacalt, kérdezték, hogy rizst kérek-e hozzá vagy sült burgonyát, mert petrezselymes krumplit nem tartanak, mondtam, hogy inkább kenyeret kérek meg savanyúságot.
A pacal kellően szaftos volt, állaga nekem megfelelt, biztos lennének, akik szerint nem főtt eleget, ez már ilyen, van, aki szereti, ha van harapása a pacalnak, ha „al dente”, mint a megfelelően főzött olasz tészta, s van, aki teljesen puhára főve kedveli, amikor már nincs tartása, és szétomlik a szájban. Kifejezetten jó volt a savanyú almapaprika és az erős paprika, ízre, állagra egyaránt. Nagy kár, hogy igen gyenge kenyeret adnak mindemellé. 2790 forintba került a pacal, jó vételnek ítéltem. Az adag nem gigantikus, de nekem pont megfelelt.
Az Asahi megacég sörgyárainak főzeteivel öblíthetjük torkunkat, tartanak csapon Pilsner Urquellt és hidegkomlós Drehert is, ezek ára büfészinten középmagas, egy korsó 1300 ft, de az utóbbi palackban csak 990. A korsó Arany Ászok 850, Paulus és Nyakas borok decije 400 forint, ami kifejezetten kedvező.
Ez volt az egyetlen hely a Népszigeten, ahol a sört üvegpohárba csapolják, van, akinek ez is fontos szempont, jómagam például gyűlölöm a műanyagpoharakat, ha csak tehetem, elkerülöm a használatukat, amit legjobb lenne rövid úton betiltani.
A kiszolgálás nagyon kedves, minden pultos szívélyes volt, segítőkész, jó kedélyű, kommunikatív.
Az Újpesti vasúti híd lábának vonzáskörzetében öt egység működik, legyen szó elsőként a Vasmacskáról, mely a Sziget sörkertnek a retro-életérzését adja, sokkal egyszerűbb kiadásban. Az ételválaszték hekkre, sült kolbászra és rántott csirkemellre korlátozódik, amihez kérhetünk sült krumplit, kenyeret, továbbá ecetes uborkát, almapaprikát, cseresznyepaprikát, valamint ketchupot, mustárt és majonézt. A hekk tíz dekája 800 forint, így egy félkilós darab elérheti a 4000 forintot, ami azért büfészinten elég húzós.
Ihatunk a dobozos és csapolt tételeket összeadva s az alkoholmenteseket leszámítva hétféle sört az Asahi-szortimentből, egyszerűbb borokat és töményeket. A sörárak fél literre vetítve 850 (doboz „sima” Dreher) és 1800 (csapolt Floris Kriek) forint között mozognak.
A hekket vettük célba, lényegében ezért is jöttünk ide, azt olvastuk világhálós fórumokon, hogy ott a legjobb a legnépszerűbb balatoni halféle. (Mely egyébként tengeri ragadozóhal, latin neve „merluccius merluccius”, magyarul nevezik még csacsihalnak is, Gordon Ramsay tévéműsoraiban meglepően gyakran emlegetik.) Tény, hogy itt nemcsak fűszeres lisztbe mártva készítik, hanem vékony ropogós bundában adják, mely egy cseppet emlékeztet az autentikus „fish and chips” panírra, csak nem annyira vastag. (Gyanakodtam, hogy talán készen árulnak ily módon panírozott hekket, de nem leltem nyomát a neten efféle terméknek.) A hal így szaftosabb marad, ami nem hátrány. A hidegkomlós Dreher kifogyott, így a megszokott Goldból kértem. Üvegpoharat nem kaptam, azt nem kérdeztem, hogy a kimért bort mibe töltik. A kiszolgálás kedves, szívélyes. Nem nyújtott rossz élményt a Vasmacska, de egyszer elég volt.
A további, új hullámosnak mondható egységekről, a Peremről, a Kabinról, a Wasserről és a Szitakötőről a következő részben szólok.
Elérhetőségek:
Sziget sörkert
Budapest, Népsziget út 23.
Telefonszám: +36 30 872 3129 Honlap: https://web.facebook.com/szunyogsziget/
Vasmacska halsütőde
Budapest, Népsziget, a Vasúti híd lábánál
Honlap: https://www.facebook.com/vasmacska.halsutode
