Csóka (cigányszőlő/vadfekete/kádkongató)
A csókaszőlő a Kárpát-medencében őshonos fajta. A kadarka előtt a legelterjedtebb kékszőlőfajta volt. Sötétkék, majdnem fekete fürtjeiről kapta a nevét, ezért rácfeketének vagy vadfeketének is hívták. A fajtát korábban gyakorta együtt szüretelték a kadarkával, és sokszor együtt is erjesztették a két szőlő termését. A budai óvörös vagy Sas-hegyi vörös ismert bor volt annak idején, többnyire kétharmad rész kadarkából és egyharmad rész csókaszőlőből készült.
Későn érik, bora sötét színű, gazdag savvilággal és gyümölcsösséggel. A csókaszőlő a mennyiségi termelést nem bírta, napjainkban viszont több termelő is palackozza borát. Ennek a fajtának a „megmentése” is Szentesi József (Nadap) nevéhez fűződik, ma már az általa telepített alanyokból több termelőnél is termőre fordult a szőlő. Gere Attila, a Vylyan Pince, Kaló Imre és a St. Andrea is beálltak a sorba, bár nem mindenki tartotta meg az ültetvényt. A Mátra ambiciózus termelői viszont beleszerettek, és érlelhető, elegáns, igen szép borokat készítenek belőle.
A fajta újra napirendre tűzésének a magyarázata, hogy a hétvégén a Bussay Pince fáradságot és fáradtságot nem érző gazdája Bussay Dóri és párja, az amúgy somlói illetőségű Kis Tamás komoly csókatalálkozó szervezésére adta a fejét. Kitűnő borok kerültek elő a Balaton, Villány, Velence térségéből, ismert és újonnan boraikkal jelentkező birtokokról. Mondhatni: csókák innen-onnan. Debreczeni Mónika a Vylyantól, Szentesi József saját maga nevében, Török Csaba a 2HA és a Szászi Pince képviseletében hozta a borait. Örömmel kóstoltam az Apró Kertek valóban pici birtok két borát is, és természetesen a háziak impozáns tizenhárom évjáratát. Engem már eddig sem kellett győzködni a fajta remek tulajdonságairól, de ha valakinek lettek volna kétségei, azt hiszem, adott fel belőlük.
Próbáltuk összeszedni mindazt az ismeretet, amit a fajtával kapcsolatban eddig magunkba szívtunk, ami, valljuk be, nem túl sok. Igaz, hogy az utóbbi években sikerült legalább ötven csókát megkóstolnom, de mindez kevés ahhoz, hogy a fajtáról használható és időtálló véleményt alkothassunk. Szeretem. Ez így elég banális, de akkor is így van. Szeretem a könnyed megjelenését, a finoman árnyalt meggyességét az illatában, finom és olykor-olykor rakoncátlan savait, kicsi tanninját, konyakmeggyes bujaságát és leginkább azt, hogy jó esetben jó inni. Nem húz, nem harap, nem szedi szét a nyálkahártyádat, sokkal inkább a játékosságával varázsol el. A csóka nem ad tragikus vagy heroikus borokat. Bár lehet, hogy a termelő oldaláról nézve egyes tulajdonságai a gazdákat heroikus küzdelemre kötelezi, a tegnapi beszélgetésekből mégsem ez az oldala mutatkozott meg a fajtának. Viszont nem hasonlít a kadarkára, ezt egyértelműen leszögezte a csapat. Számomra amúgy a kadarka és a pinot noir sokkal inkább csipkebogyó, míg a csóka meggyes aromatika mentén írható le.
