Szeptember vége van, az idei termés már jórészt hordóba került, igen korán. A hektikus időjárás idén sem kímélte termelőinket. Volt minden. Rengeteg eső tavasszal, lisztharmat, jég – több részletben – aszály és minden, amit a termelők nem szeretnek. A 2023-as borok már többnyire palackban pihennek, országosan kimondottan jó évnek mondhatjuk. Sokan hasonlítják 2023-at a különösen kiegyensúlyozott borokat adó 2013-hoz. Átlagosan annál melegebb volt, viszont a téli csapadékeloszlás és az augusztusi nagy meleg kicsit más arányokat adott. Idén megint nagyon korán kellett szüretelni még azokon a borvidékeken is, ahol általában október végén fejezik be a szüretet. Kivételnek számít persze Tokajban az aszúzás, mert a botritiszesedés még nem igazán indult be. Többnyire próbaszüreteket tartottak eddig a pincészetek, de az idei termés mennyiségi és minőségi szempontból is jónak ígérkezik – a nehézségek ellenére.
Ilyenkor az ősz kezdetén minden gondos háziasszony szétnéz a kamrában, vajon beszerzett e mindent, ami a téli otthonülős hónapokra szükséges. Jó, ha ide soroljuk a pince tartalmát is. Célszerű, hogy házi vinotékánk feltöltéséről is gondoskodjunk. Soha nem tudni, mikor mi kényszerít bennünket esetleg a szobába.
Mielőtt elindulnánk borbeszerző utunkra néhány dolgot célszerű tisztázni. Jó tudni, hogy a jelenleg Magyarországon kínált külföldi borok árukhoz viszonyítva soha nem képviselnek olyan minőséget, mint amit ugyanannyi pénzért jó minőségű magyar bortól meg tudunk kapni. Természetesen kuriózumként, vagy a nagyobb lehetőségekkel rendelkező borkedvelők megengedhetik maguknak, hogy külföldi borokból is válogassanak. Azoknak azonban, akik egy jó minőségű, megbízható, átlagos családi fogyasztásra szánt vinotékát szeretnének kialakítani, mindenképpen a magyar borok közötti válogatást javaslom. Jó, ha a bor tárolásának helyéről idejében gondoskodunk. Természetesen a beszerzésre kerülő borok mennyiségét és fajtáit az is befolyásolja, hogy milyen és mennyi hely áll rendelkezésünkre a palackok szakszerű tárolásához. Ne felejtsük el, hogy a borüzletekben, vagy akár a termelő pincéjében sokkal jobb körülmények között pihennek a palackok, mintha mi kedvezőtlen helyre, csak azért, hogy birtokoljuk kedvenc palackjainkat, bezsúfolnánk olyan mennyiséget, melynek tárolása közel sem optimális. Ilyen esetben inkább csak a minimális készletet tartsuk otthon, és válasszuk ki a legmegfelelőbb, bizalmunkat elnyerő borüzletet, ahonnan készletünket rendszeresen feltöltjük. A borok tárolására a legalkalmasabb egy viszonylag állandó hőmérséklettel rendelkező száraz helyiség, legjobb esetben pince. Ez kiváltképp a bérházi lakásokban ritkán áll rendelkezésünkre. Ennek ellenére számos olyan jó megoldás lehetséges, amely megfelelő helyet biztosít féltett boraink számára. Ami fontos: hosszabb tárolásnál a palackoknak feltétlenül feküdnie kell, állva palackot néhány napnál tovább ne tároljunk. A hűtőszekrényben történő tárolás csak bizonyos, esetleg megbontott palackok esetében, rövid távon ajánlható. A lakás bármely fűtetlen, lehetőleg sötétebb zugában ki lehet alakítani olyan bortároló helyeket, ahol 20-25 palack minden további nélkül elhelyezhető. Nagyon praktikus fából készült, vagy más könnyen kezelhető fém bortároló rekeszek kaphatók a borüzletekben.
Külföldi folyóiratban láttuk azt az extrém példát, amely egy kellemesen kialakított WC helyiséget ábrázolt a falra erősített bortároló szekrénykével. Kétségkívül nem az optimális megoldás, de ha a helyiség szellőzése biztosított és az évi hőingadozás nem nagyobb 10 Celsius foknál, még mindig sokkal jobb megoldás ez, mint a hűtőszekrény.
Ha tudjuk, hogy hány palackunk van, vagy szeretnénk, hogy legyen, nagyjából felmértük a család és a vendégek étkezési, borfogyasztási szokásait, elindulhatunk a beszerző utunkra. Gondoljunk arra, hogy egy-egy fajtából soha ne egy palackot vegyünk, kivéve, ha első kóstolásra, ismerkedésre szánjuk a palackot. Természetesen, ha ajándékba viszünk bort, akkor is minimum két palackot vigyünk, mert nagyon kellemetlen az, ha a vendégeknek jóleső bor időnek előtte elfogy. Természetesen, ha különleges évjárat ritka boráról van szó, ettől a szokástól el lehet tekinteni.
Külön jó tanács azoknak, akik eddig nem kedvelték a száraz borokat: élettani szempontból a különleges, jó minőségű édes borokat leszámítva (pl. tokaji aszú) sokkal több fogy a száraz borokból, mint az édesekből. A Magyarországon kapható borkínálatban természetes cukortartalmú vörös bor gyakorlatilag nincs. Az édes fehér borok között is célszerű óvatosan válogatni. Sajnos a cukortartalom alkalmas arra, hogy egy bor szépségeit, de esetleg hibáit is elfedje, eltakarja a kóstoló elől. Aki a száraz borokat még csak kóstolgatja, ismerkedik velük, azoknak mindenképpen azt javasoljuk, hogy vörösben villányi, vagy szekszárdi, lágyabb savú vörösbort keressen, lehetőleg portugieser, vagy Zweigelt fajtából. A fehérborokkal történő ismerkedést inkább könnyedebb, könnyebben érthető borokkal kezdjük. Nem egy remek somlói juhfarkon keresztül a legkönnyebben hozzáférni a borok lelkéhez, bármennyire nagynak tartom is őket. A szelídítés időszakában ihatunk jó minőségű Irsai Olivért, cserszegi fűszerest, amelyek illatosak, sokszor könnyen megszerethetők. De ne felejtsük el azt sem, hogy az édes bor nem egyenlő a jó borral!
A házi borkészlet kialakításakor a család igényeit figyelembe véve kell kialakítani a fehér, vagy vörös túlsúlyt, külön gondoljunk a pezsgőre és néhány palack tokaji szamorodnira, aszúra. A fehér borok közül ajánlatos nagyobb számban tartani könnyű, száraz, lehetőleg friss, fiatalos, élénk savú, gyümölcsös fehér borokat. Ezek kifejezetten jók lehetnek a könnyebb ételek, saláták, halak, gyümölcsös fogások mellé, de aperitifnek is kiváló. A nehezebb, magasabb alkohol tartalmú, ásványos, érlelt fehér borok jól kiválasztott fogások mellett érvényesülnek leginkább. A vörös borok között is tegyünk különbséget, itt a cukortartalom helyett a cserzőanyag (tannin
tartalom) az, ami a bornak a jellegét leginkább meghatározza. Aki a savasabb irányokat kedveli, az a soproni, egri, esetleg fiatal szekszárdi bort keresse. A könnyebb vörös borokat, lágyabb savú fajtákból - pl. portugieser, kadarka, jó kékfrankosok - között találhatjuk meg. Az igazán erőteljes, nagy tannintartalmú vörösborok Villány és Szekszárd környékén ugyanúgy megtalálhatók, mint Egerben. Ezek általában a legjobb minőségű cabernet fajtákból, újabban syrah-ból készülnek, vagy házasított borok, mint a szekszárdi és egri bikavér.
A tiszta, szőlőből készült bor a legegészségesebb alkoholos ital. A még tisztábban látás reményében ajánlom két mostanában kóstolt két szekszárdi kedvencemet.
Heimann & fiai Porkoláb völgyi prémium Kadarka 2019
Ez a bor sokkal drámaibb, mint amit a fajtatársaktól megszoktunk, de kadarkaságához ennek sem férhet kétség. Finom savak, széles, de nem nehézkes ívek, leheletnyi ásványosság az utóízben. A Porkoláb völgy is Szekszárd legjobbjai közé tartozik, kóstoltunk már innen remek kékfrankosokat – a magam részéről bízom egy valamikor megszülető dűlős bikavérben is. A kadarkának is jól áll a dűlő és a tisztaság, határozott szerkezet.
Sebestyén Pince Görögszó Bikavér 2017
Illata buja, meleg, csokoládés és kakaós felhang a finom gyümölcsösség fölött. Illatra is teljesen más jegyeket mutat, mint a sokkal huncutabbnak tűnő Iván-völgy. Remek savak – 6 körül, érezzük is - több cserzőanyag, sötétebb szín, mélyebb karakter. Sokkal vastagabb minden benne, de bőven az elegancia keretein belül. Markánsabb, férfiasabb bikavér. Mindössze 800 palack készült belőle.
Borítókép: Illusztráció (Pexels.com)
