- Ökölvívás -
Gondolom, a magyarországi, elviselhetetlen kánikula után jó érzés lehetett egy hűvösebb városba utazni, ahol azért a tenger közelsége miatt levegőt is lehet kapni.
– Igaz, hogy tizenöt-húsz fokkal hűvösebb van errefelé, jár a levegő, de higgye el, inkább lihegnék a pesti hőségben, mint itt. Nekem a nyár azért nyár, hogy sortban meg pólóban lehessen járni. Itt, Hamburgban meg bőven „elmegy” a hosszúnadrág. Nem is ez azonban a legnagyobb bajom, hanem a honvágy, amely már akkor „megtámadott”, amikor kifelé jöttem a repülővel. Hosszú volt az otthon töltött idő, boldog voltam a családommal, s most, ha lehet, még jobban fáj a távollétük.
– Az Universum meg Sdunek mester azért biztosan gondoskodik arról, hogy ne legyen sok ideje a szomorkodásra.
– A honvágyamtól függetlenül természetesen végzem a dolgomat, napi két edzésem van. Kivétel a mai nap, a szerda. Délelőtt futottam, a délutánom szabad. Éppen most ebédeltünk Béres Zolival, egykori klubtársammal. Szegény, ő is egyedül van, így aztán adott volt a témánk az ebéd közben: az otthoni barátok és a család.
– Biztosan finomat ebédeltek…
– Igen. Garnélarákot rendeltünk serpenyőben.
– Csak azt akartam kérdezni az előbb – mivel néhány hete, amikor találkoztunk, finoman fogalmazva is jó húsban volt –, hogy nincs-e ételstop?
– Nem mondom, hogy mérlegképes vagyok, most úgy hatvanegy-hatvankét kiló lehetek, de amikorra kell, minden rendben lesz.
– Ez a dátum pedig szeptember 15., a visszatérés napja, az új létramászás kezdete…
– Ne higgye senki, hogy ugyanolyan létramászás ez, mint amilyen az első volt. Ez már más anyagból készült, s bizony nehezebb is lesz följebb lépegetni rajta. Úgy értem, hogy most már valóban nem lesz könnyű ellenfél. A súlycsoportom világranglistájának az első tíz-húsz helyezettje közül kerülhet ki az ellenfelem.
– Tehát még nem tudni, ki lesz az.
– Információim szerint a jövő hét közepére ez is eldől.
– Kik jöhetnek szóba?
– Lehet európai, egyesült államokbeli, dél-amerikai, mexikói. Lehet válogatni, az viszont egyértelmű, hogy kemény nyolc menet lesz.
– A júniusi kiütéses vereség és az azt követő, feltételezhetőleg szörnyű napok után valóban kikapcsolt. Síelés Ausztriában, nyaralás Elba szigetén, családi kempingezés és ultipartik Velencén. Sikerült-e már visszazökkenni az edzésekbe?
– Talán csak az első nap volt valamivel nehezebb, meg egy kicsit szokatlan. Ma már úgy vitt a lábam a futóedzésen, mint régen, bár azért a szabadság alatt is edzettem. A velencei kempingből rendszeresen elfutottam a pákozdi emlékműig, ami oda-vissza körülbelül tizennégy kilométer. Mindez negyven fokban azért nem leányálom.
– A Chacón elleni vereség óta nem járt az Universumnál, nem találkozott a csapattársakkal. Hogyan fogadták?
– Ugyanúgy, mint máskor. Most persze nem gratulált senki, nem is volt mihez. Mindenki tudja, a boksz olyan, hogy ki is lehet kapni. Júniusban mélyen voltam, mostanra azonban már felálltam, s elindulok fölfelé. Éppen a múltkor gondoltam végig, hogy a Klicsko fiúk is, Schenk is, Weit is volt padlón. Ez benne van, elég hozzá egyetlen apró hiba, rövidke kihagyás. Olyan, mint amilyennel én is megajándékoztam az argentint.
– A célja egyértelmű és csak egyetlen lehet: visszaszerezni az elvesztett címet és a világbajnoki övet. Hisz benne?
– Most azt kellene válaszolnom, hogy természetesen igen. De ma még nem fogalmazok ilyen határozottan. Meg kell várnom két-három meccset; hogy megy a bunyó, milyen ellenfeleket kapok, s milyen sűrűséggel, mennyire kapok támogatást az Universum menedzsmentjétől.
– Mennyi időt ad magának?
– Az esztendő végére, de legkésőbb a jövő év első negyedének a végére már látni fogom a súlycsoport mozgásából, hogy van-e esélyem újra megmérkőzni az övért. Ha nem, akkor végleges lesz a búcsú.
– Addig viszont, legyen bármi is, gondolom, a régi Kokót látjuk a kötelek között.
– Nem is lehetne másként. Az ellenkezőjét az Universum nem engedné meg nekem, én meg nem engedhetem meg saját magamnak.
origo.hu
Kocsis Máté: Az unió gazdasága romokban, de talicskázzák a lóvét Ukrajnába
