Margit 1270. január 18-án, mindössze 28 évesen halt meg. Halálát békével fogadta, és már életében is szentként tisztelték. Sírja hamar zarándokhellyé vált, és számos csodát tulajdonítottak neki. Kultusza gyorsan elterjedt Magyarországon és külföldön is.
Árpád-házi Szent Margit legendája
A Margit-legenda a középkori magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása.
Első változatát valószínűleg a gyóntatója, Marcellus írta latinul a XIII. század végén.
A legenda több részből áll: bemutatja Margit életét, csodáit, valamint a szentté avatásához kapcsolódó tanúvallomásokat. A szöveg később több változatban terjedt, és végleges formáját a XVI. század elején nyerte el, amikor Ráskai Lea lemásolta.
A legenda több forrásból épült fel, és legalább öt különböző alapszövegre vezethető vissza. A kutatások szerint nemcsak Marcellus műve volt meghatározó, hanem egy ismeretlen szerző által írt korai legenda is, amely a későbbi változatok alapjául szolgált. A legenda európai hatása is jelentős: latin, magyar és német nyelven is fennmaradt változatai bizonyítják széles körű ismertségét.
Szent Margit szentté avatási folyamata már a halála után megindult, de csak évszázadokkal később zárult le. Kultusza azonban mindvégig élő maradt, így alakja a magyar vallási és kulturális hagyomány meghatározó részévé vált. Élete egyszerre történelmi valóság és legenda: egy királylányé, aki lemondott a világi hatalomról, és a hit útját választva vált nemzeti szimbólummá.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!