Kemény Dénes szövetségi kapitány szerint hiába alkotják klasszisok a pólóválogatottat, minden apróságra figyelni kell

Székely „Csucsu” (hivatalosan: Bulcsú) a nyolcas rajtkő magasságából néz le a világra, onnan fogadja az érkezők köszöntését. Jó egy óra elteltével kiderül, hogy jó oka van úgymond a világ tetejéről körbetekintgetni. A vízilabda-válogatott háromnapos összetartásának nyitányán ugyanis ő a főszereplő: valamennnyi futamban a leggyorsabbak között van – Madaras, Katonás és Biros társaságában. Ahány résztáv, annyiszor alkotják ők négyen az élbolyt a margitszigeti uszoda sátorteteje alatt.

- Vízilabda -

Kemény Dénes szövetségi kapitány arra is veszi a fáradságot, hogy hitelesítse a produkciójukat – a szó legszorosabb értelmében, ugyanis ezúttal mind a tizennégy célba érés után feljegyezteti segítőjével az elért időket.
– Támpontnak jó lesz – magyarázza, majd kérdés nélkül kifejti, miért van szüksége a szezon és az esztendő legvégén arra, hogy lássa a jelöltjeit.
– Tudnom kell, hol tartanak – mondja. – Nem az általános kép érdekel, mindenkinél másra és másra vagyok kíváncsi. Varga Tamásnál például az izgat, hogy a hosszú kihagyás után tart-e ott erőben, ahol előtte, Kovács Robinál azt figyelem, képes-e beilleszkedni a világklaszszisok közé, és még sorolhatnám a szempontokat. Mondhat akárki akármit, vizsga ez, hiszen aki leszerepel, hátrébb kerül nálam a sorban.
Hétfő délelőttől szerda délig mindenkire sor kerül, aki számításba vehető a jövő évi erőpróbák – Világkupa, Világliga – során. Az első napon a sok szép sikert megélő, itthon játszó világklasszisok – Biros, Székely, Vári, Molnár – és néhány hazai társuk – így például Madaras, Bárány, Steinmetz Ádám, Katonás, Szívós, Nyéki – a kapitány vendége, aztán szép csendben következnek a többiek, közöttük újoncok is – összesen kilenc olyan pólóst néz meg Kemény Dénes, aki eddig még sohasem szerepelt a válogatott keret edzésén.
Egy újonc biztos, hogy hoszszabb távra tervezhet: Mátéfalvy Csaba. Ő segíti ezentúl edzőként a kapitány munkáját. Az egykori legendás újpesti kapus igazán kitűnő választás, hiszen kapusedzőnek sem utolsó, megvan minden alapja arra, hogy tanácsokkal lássa el Kósz Zoltánt, Szécsi Zoltánt és Kovács Zoltánt, azaz a keret kapusait. Okkal diktálhat nekik, hiszen annak idején a Kovács István vezette, mindent megnyerő UTE kapujában enyhén szólva is parádés dolgokat produkált.
– Ne várjon tőlem frappáns nyilatkozatot, igazán nem mondhatok mást, csak azt, hogy nagy megtiszteltetés… Fiatal edzőként olimpiai bajnokokkal dolgozhatok, ha ez nem növeli az ambíciómat, és nem tölt el mindent fölülmúló munkakedvvel, akkor igazán semmi – szerénykedik, s máris a medence sarkába vonul, hogy külön gyakoroljon a három Zoltánnal, akik medicinlabda és gumikötelek közbejöttével legalább akkora tortúrának vannak kitéve, mint a medencében a hosszakat róvó mezőnyjátékosok.
– Ami az újoncokat illeti, ők sem akárkik – tér vissza a behívottakhoz Kemény kapitány. – Juniorként valamennyien Európa-bajnoki érmet nyertek. Ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert sokan vallják, hogy gond van a magyar póló utánpótlásával…
Ezután azt kezdi magyarázni, hogy miért lehet különbség a keret egyes tagjai között abban, hogy mennyire úsznak jól – most.
– A klubokban többnyire keresztbe úsznak a medencében a fiúk, ezért aztán amikor hosszában kell szelniük a vizet, már maga a tény sokkolja őket. Ez amolyan pólósbetegség. Aztán ott van még, hogy nálam a vetélytársaikkal úsznak együtt, ezért igazi presztízskérdést csinálnak abból, hogy minél gyorsabbak legyenek.
Az úszás valóban megviseli a társaságot, jellemző, hogy a jövő nagy ígérete, Szívós Márton a negyedik száz végén – szaknyelven szólva – besavasodik. A kapitány rövid pihenőt engedélyez neki, amit az ifjú klasszis ki is használ, olyannyira, hogy a következő rajt után már ismét lépést tart a többiekkel.
Több mint egy órát kell várniuk a pólósoknak arra, hogy előkerüljenek a labdák is. Ezúttal csak skálázás van műsoron, a kemény, egymás elleni kétkapuzást délutánra tartogatja a kapitány.
– Olyan ritkán vagyunk együtt, hogy minden momentumra figyelnem kell, és figyelek is. A mostani két és fél nap és a január végi újabb összetartás után okosabb leszek. Igaz, túl nagy okosságra nincs szükségem, hiszen a magyar póló a világelitbe tartozik, a válogatottat mindig remek pólósok alkotják majd – magyarázza Kemény, majd hozzáteszi: – Csak az a baj, hogy a vetélytársaknál is így van ez, ezért kell mindenre figyelnünk már most, decemberben.