Önbizalomnövelő győzelem

Chisinau futballszerető közvéleményét nem mozgatta meg a magyar labdarúgó-válogatott vendégszereplése, jó ha ezren voltak a Köztársaság stadion lelátóin, amikor az ukrán Goduljan játékvezető jelt adott a kezdésre. A pálya talaja tökéletes volt ahhoz képest, hogy a meccs előtti napon, kedden még hóvihar tombolt a moldáv fővárosban.

Mindkét válogatott igen nagy ambícióval kezdett, a játékosok igyekeztek, de nagy igyekezetükben sokat hibáztak. Így aztán egyik oldalon sem alakulhatott ki folyamatos játék. Feltűnt a magyar futballisták elszántsága, minden labdára rástartoltak és ütköztek is. Ez a dicséretes mentalitás aránylag hamar gólt eredményezett, a 14. percben Dárdai szerzett labdát, felvezette a bal oldalon, középre játszott Kenesei felé, aki Catinsus hibájából átvehette, és a bal sarokba helyezhette (0-1).
A gól után újra Kenesei vétette észre magát, ám szabadrúgását (23 méter) fogta a moldáv kapus. Ezután a hazaiak következtek, egyre-másra vezették támadásaikat, ekkor már támadt némi zavar a magyar védelemben. Főként a labda kihozatalával akadtak gondok, legtöbbször nem ért három magyar lábat a labda egymás után, vagy az ellenfél lépett közbe, vagy a vonalon túl ért célba a passz.
Kívülről úgy tetszett, mintha kapkodnának a játékosok, ami akkor is veszéllyel járt, ha nagy igyekezetükben tették.
Más kérdés, hogy a moldávok képességei nem voltak elegendőek ahhoz, hogy könyörtelenül kihasználják a magyar csapat átmeneti bizonytalanságát. Így aztán maradt az egygólos előny a szünetig.
A szünetben cserélt Gellei Imre szövetségi kapitány, az 50. válogatottságát ünneplő Sebők Vilmos helyett Böőr Zoltán, Kabát Péter helyett pedig Tóth Norbert lépett pályára, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy lendületesebb legyen az együttes játéka. Az 50. perc igazolta Gellei elképzelését, hiszen Lisztes, Dárdai és Böőr jóvoltából gyorsan a moldáv kapu elé került a labda, ahová Tóth Norbert érkezett, és közelről megszerezte a magyar válogatott második gólját (0-2).
A gól a vártnál kevésbé nyugtatta meg a magyar futballistákat, ott folytatták, ahol az első félidő végén abbahagyták, azaz továbbra sem a körültekintés, a pontosság jellemezte a játékukat, főként védekezésben. Így aztán a moldávok egyre többször eljutottak Király kapuja elé, helyzeteik is akadtak, maradjunk annyiban, nem a magyar védőkön múlott, hogy nem rúgtak gólt.
Az 59. perctől Gera helyén Fehér Miklós, Keneseién pedig Ferenczi játszott tovább a magyar csapatban, amely – nyilván nem önszántából – egyre inkább átengedte a kezdeményezést ellenfelének, és továbbra is képtelen volt a folyamatos játékra.
A hajrában beállt még Bárányos, Hrutka és Szűcs Lajos (Lisztes, Mátyus, illetve Király helyére) a magyar csapatba, amely végül győztesen zárta idei harmadik mérkőzését. A 2-0 mindenképpen alkalmas arra, hogy magabiztosabbak legyenek a magyar futballisták, mint a két vereséget hozó ciprusi torna után, ám ez a kilencven perc arra is alkalmas, hogy Gellei Imre szövetségi kapitány tisztában legyen azzal, melyek azok a játékelemek, amelyeknek híján egy komoly játékerőt képviselő válogatott ellen elszállhat a Chisinauban megszerzett önbizalom.
*
A magyar olimpiai válogatott az olaszországi La Speziában játszott Alpok–Adria Kupa-mérkőzésen 2-2-es döntetlent ért el vendéglátók ellen. Az olimpiai B válogatott barátságos mérkőzésen 4-3-ra legyőzte Moldova együttesét.