Zárszó helyett

Vége a vb-nek, most lesz aztán okos mindenki. Maguknak és a világnak sikert hazudó percemberkék ezrei magyarázzák majd el, miért az lett a legjobb, amelyik. Szó esik majd tolódásról, zárásról, ezernyi taktikai trükkről, pedig a futball még mindig roppant egyszerű: az nyer, aki több gólt lő.
A lényeget tekintve édesmindegy, mit hozott szakmailag a világbajnokság, a fanyalgók és a lelkendezők szózuhataga dacára letagadhatatlan, hogy igazi ünnep volt az elmúlt hónap. Valódi esemény, hiszen nincs olyan ember, akit ne fogott volna meg a labda körüli őrület. Ez a játék még mindig képes száz- és százmilliókat folyamatosan rabságban tartani, ez a titka, ez a varázsa, ez az oka annak, hogy mindenki megtalálhatja általa a számításait. Van, aki milliókat keres azon, hogy pattog a labda, s van, aki az utolsó filléreit föláldozná, hogy kedvenceit lássa a csúcson. Tudományos magyarázatnak megteszi, hogy éppen ezért mindennaposak az indulatok a pályák környékén, de általánosítani itt sem érdemes. A fölösleges feszültségre a világbajnokságon is akadt elegendő példa, legyen elegendő csupán egyetlenegyre utalnom: a játékvezetői részrehajlás kiváltotta indulatokra. A tudatosan vagy éppen a tudatlanságuk miatt úrhatnám bírók ezúttal is képesek voltak egy pillanat alatt lerombolni azt, amit a klasszisok hónapok, esztendők során fölépítettek. Legyenek vele boldogok, tehettek akármit, a mese továbbra sem róluk szól.
A futballistákról természetesen. Akik ezúttal arról is tanúbizonyságot tettek, hogy milliók ide, milliók oda, csak az kerülhet a reflektorfénybe, aki igazi sportember. Akit még akkor sem ragad el teljesen a hév, amikor az őt ért méltánytalanság akkora, hogy érthető lenne nála a legszélsőségesebb reakció is.
Ezen a világbajnokságon – a mexikóiak néhány perces ámokfutását leszámítva – lehetett akármekkora a vihar, játékos nem támadt játékosra, a kirívó durvaságok elkerülték a pályát, felnőtt emberek küzdöttek meg egymással legjobb tudásuk szerint.
A bronzmeccs után a győztesek és a vesztesek kézenfogva köszöntötték a közönséget. Őrizzük meg a képet, s idézzük föl mindig, amikor okoskodók tolják önmagukat előtérbe – a játék ürügyén.