Szecső lelkes volt, Szecső újabb győzelmet akart látni. Olyat, mint néhány hete a Vasas ellen, amelyik az MK legjobb harminckét csapata közé röpítette a harmadosztályban élen álló gárdát, amelyben olyan futballista is pályára lépett, aki ismeri, tudja a futball titkait. Zsivóczky Gyula, az egykori MTK-s futballista. De róla majd még később…
Az első mondat, amely megütötte az ember fülét a pályára érve, egy jumbósapkás férfitől származott: „A Fradi lesz a következő!” Ő ezek szerint már le is tudta az újpestiek elleni meccset.
Bólogattak is rá nagyokat a haverok. „Most már nem állít meg minket senki” – tették hozzá.
Mivel nyitottak voltak a kapuk, lehettek tán ezren is a falusi – de jó talajú – pályán, s persze nem csupán a helyi húsipariak. Jöttek Pestről is. Elsősorban lila ultrák, vagy százan, akik azzal tették emlékezetessé a maguk számára a meccset, hogy ordenáré stílusban „diskuráltak” a tőlük nem messze álló néhány idegennel. Idegenek lehettek, mert a helyiek sem tudták, vajon honnan szalajtották őket. Az épületes párbeszédből olybá tűnt, hogy talán fradisták, amire aztán így reagáltak a helyiek: „Ez még itt is sok, errefelé nem beszélnek így egymással az emberek.”
Igazat mondtak…
Közben azért volt foci is, s nem is a rossz fajtájából. A szecsőiek mintha az életükért küzdöttek volna, úgy mentek, az Újpest pedig azt játszotta, amit ilyenkor egy „nagy csapatnak” játszania kell: sok rövid passz, aztán majd csak eljutunk a kapuig. El is jutottak, csakhogy állt ott egy Kaszás nevű ember, aki úgy védett, hogy meg is kérdezte valaki a lelátón: „Gellei nincs itt?”
Ha Király Gábor helye nem is forog veszélyben, azért azt el kell ismerni: a tápiói kapus mindent védett.
Nem így Vlaszák, aki a 34. percben csak repült, repült Zsivóczky fejese után, de a labdával nem találkozott. Kalapácsvető olimpiai bajnokunk fia vagy nyolc méterről fejelt a kapuba, majd gúlát építtetett a csapattársakból.
Pedig az igaz szecsői szenzáció akkor még hátra volt. A második félidő első negyedórájában még el-eljutottak az újpesti kapuig a hazaiak, utána azonban – különösen azt követően, hogy tíz emberrel maradtak – már csak védekeztek. Ezt azonban magas szinten tették, ráadásként pedig ott volt a kapuban a „szecsői Gilmar”, Kaszás, akinek nem lehetett a hálójába találni ezen a délutánon. Fogyott az idő, fogyott a lila türelem, s amikor Szabó bíró úgy döntött, vége, fieszta kezdődött a pályán. A gólszerző Zsivóczky – akitől a meccs előtt azt kérdezte valaki, hogy van, s csak annyit válaszolt: „Öregesen…” – szervezte az ünneplést a B közép előtt, hogy utána olyan fergeteges tapsvihar közepette vonuljon társaival az öltözőbe, amelyet tán még soha nem élhettek át. A tápiói csapat 6-osa már a sorsolást is elkészítette a következő fordulóra: „Jön a Fradi!”
Könnyes szemmel, kezében egy pohár borral keresett társat a koccintáshoz egy idős helyi ember. Mivel nem talált, egymaga hajtotta le az italt, majd csak úgy magának mondta:
„Ilyen még nem volt itt Szecsőn, ezt meg kell ünnepelni!”
A vesztes félről, a „nagycsapatról”, az Újpestről pedig csak anynyit: minősíthetetlen és arrogáns játék után búcsúzott el a Magyar Kupától.
***
eredmények. A 16 közé jutásért: Tápiószecső (NB III)–Újpest 1-0, Fót (NB I/B)–Sopron 1-2 (1-1), Szekszárd (NB II)–Videoton 1-2
(1-1), Marcali (NB II)–Dunaferr 0-4 (0-3), Bodajk (NB II)– Debrecen 0-3 (0-2), Balatonlelle (NB II)–Győr 2-3 (0-2), Szolnok (NB I/B)–Nyírség (NB I/B) 2-1 (1-0), Orosháza (NB II)–BKV Előre (NB I/B) 0-1 (0-0), Sümeg (NB III)–Haladás (NB I/B) 1-2 (1-1), Sárvár (NB II)–Zalaegerszeg 1-2 (0-0, 1-1) – hosszabbítás után.
Beazonosította a brüsszeli „aranyásókat” a Szuverenitásvédelmi Hivatal
