Hiányzó percek

Elkövet majd mindent a Fradi, hogy a budapesti gól nélküli döntetlen után idegenben, Stuttgartban vívja ki a továbbjutást az UEFA-kupában. Hogy a játékosok igyekeznek majd a lehető legtöbbet kihozni magukból, az persze anélkül is biztos, hogy Garami mester ezzel az ígérettel kezdte volna a csütörtöki meccs után nyilatkozatát. Így aztán a kötelező mondatnál érdekesebb, hogy mennyit ér esetünkben a ,,minden”. Amit, ugyebár, kihoznak majd magukból a fiúk.
A kiindulópont biztató, hiszen a Bundesligában őshonos VfB Stuttgart nem volt jobb a Ferencvárosnál, igaz, rosszabb sem. A döntetlen valós eredmény. Ha csupán hatvan-hetven percen át tart a meccs, akkor okkal kesereghetnénk, hogy nincs előnye a magyar csapatnak, elvégre a futballistái elszántak voltak, határozottak, telis-tele ambícióval tették a dolgukat, a sors pedig megsegítette őket, legalábbis azzal, hogy adott esélyt a gólszerzésre. Nem véletlenül Tökölinek kedvezett, ő ugyanis rendre képes volt helyzetbe kerülni, nem dadogott a lába, amikor jegyzett bekkek között kellett szlalomoznia.
Az esély azonban csupán esély maradt. Ez is a sors igazsága, hiszen nem véletlenül hatvan-hetven percet vettem az előbb alapul. Addig bírta ugyanis erővel a Ferencváros. Elfáradtak a magyar futballisták, ahogy azt Garami József is rögzítette nyilatkozatában, amelyben kifejezetten dicsérte a tanítványait. A hatvan-hetven percért.
Kupameccsen egy itthoni null-null nem ok az ünneplésre, így aztán aligha ünneprontás, ha engem – miután megemeltem a kalapom a hatvan-hetven perc miatt – a maradék húsz-harminc perc jobban érdekel. Elsősorban a fáradság, másként az erő hiánya okán. Elvégre, ebben az elszámolandó időszakban sem futballozta le a pályáról a Ferencvárost a VfB Stuttgart, csupán egyre magabiztosabb lett, mint általában azok, akik érzik magukban az erőt. Esetünkben (és némi képzavarral): az erőnlétet. Amely, ugyebár, megszerezhető, mi több, fejleszthető. Edzeni kell hozzá, dolgozni, többet, mint eddig, és keményebben, de hát ez persze közhely. A kérdés is, hogy miért csak akkor téma az ilyesmi, amikor feltűnően hiányzik valami. Esetünkben az erő.
Abban is igaza van Garaminak, hogy sok olyan iramú meccsre lenne szükség a Magyar Bajnokságban, mint a csütörtöki volt, s az se vitatható, hogy más néhány ezer ember figyelmétől övezve játszani (ez az általános mifelénk), mint telt ház előtt. Így igaz. Mint ahogy az is tény, hogy ugyanazok a futballisták fürdenek a lagymatag iramban, mint akik most megfeleltek az álmodott ritmusnak, ismételjük meg: hatvan-hetven percen át. Ami pedig az érdeklődést illeti, ha az ezúttal tapasztalt tempó jellemezné az itthoni bajnokikat, akkor több lenne a néző is. Nem kötelező a kiírás rögzítette penzum, hanem valódi sportesemény lehetne egy-egy mérkőzés.
Mindent elkövet majd a Fradi a visszavágón, helyes. Fölteszem, a stuttgartiak se lesznek ezzel másképpen, aztán majd meglátjuk, melyik csapart viszi többre. Mindenfajta fölösleges esélylatolgatás helyett legyen elegendő a tény, hogy a Stuttgart szombaton délután fél négykor újra pályára lép, Leverkusenben játszik bajnokit, a Fradi pedig elhalasztotta vasárnapra kiírt, Kispest elleni meccsét.
Jó pihenést, sporttársak!