Kovács Péter távozik

A hazai férfi kézilabdázás egyik legnagyobb egyénisége, a világbajnoki ezüstérmes, négyszeres világválogatott Kovács Péter nyolc esztendeje dolgozik a szövetségben, s hosszabb ideje mint szakmai igazgató tevékenykedik. Ennek ellenére úgy érzi, ez a tisztség csupán egy hangzatos cím, s nincs mögötte valódi tartalom, ezért inkább távozik a szövetségből.

-KÉZILABDA-
Meglepő, hogy éppen most határozta el magát, amikor a sportág legsikeresebb napjait éli, s minden remény megvan arra, hogy a női és a férfi válogatott is ott legyen az olimpián. Megmásíthatatlan az elhatározása?
– Ez legfeljebb a kívülállóknak lehet meglepő, valójában hosszú ideje érlelődött bennem a gondolat. Már a világbajnokság előtt jeleztem a vezetőknek a szándékom, akkor azonban arra kértek, gondolkodjak még, s később térjünk vissza erre. Régóta nem éreztem jól magam itt, éppen elég időm volt arra, hogy töprengjek, de semmi nem változott, ezért végleges a döntésem – mondja kissé rejtélyesen Kovács Péter.
– Konkrétan mivel elégedetlen?
– Nem látok magam előtt perspektívát, s az, amit most csinálok, az nem elégít ki. Két éve hasonló okok miatt mondtam le az elnökségi tagságról. Szakmai igazgatóként gyakorlatilag jogkör nélküli a munkaköröm, s hiába kértem többször is az elnökségtől, hogy ezen változtassunk, javaslataimat nem támogatták, nem történt semmi. Egyre többször éreztem, hogy mindegy, hová, de el innen. Így pedig nincs értelme folytatni.
– Úgy érzi, amolyan kirakatember csupán a szövetségben?
– Azt tapasztaltam, rám is igaz, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában. Nem szeretnék sérelmeket felhozni, mert nyilván másnak is van velem szemben, a sárdobálásnak pedig semmi értelme. Nyolc esztendőt töltöttem a szövetségben, most változásra van szükségem. Én sem vagyok pótolhatatlan ember, májusig maradok, s addig megtalálják majd a megfelelő utódomat.
– Korábban megpályázta a szövetségi kapitányi posztot is, ám végül az elnökség Skaliczki Lászlót választotta. Ezt is a bizalom hiányaként élte meg?
– Nem egyetlen eset miatt alakult ki ez a helyzet, de az tény, többször éreztem, hogy feleslegesen biztatnak.
– Van pontos elképzelése arról, mivel foglalkozzon?
– Edzőként szeretnék dolgozni.
– Ez azt jelenti, hogy a női junior válogatott irányításáról, amellyel világbajnoki ezüstérmet nyert, szintén lemond?
– Szeretném megtartani a csapatot, mert jó volt velük dolgozni, de ez nem ilyen egyszerű kérdés. Ha komolyabb klubnál kapok edzői munkát, akkor roppant nehéz lesz egyeztetni a két feladatot, hiszen éppen az alapozó felkészülés során hiányoznék hat hetet a válogatott miatt. Azt pedig sehol nem néznék jó szemmel.
– Nem tart attól, hogy végül két szék között a földre ül?
– Manapság egy családos ember számára mindig kockázatos egy ilyen lépés, de érzek magamban annyi erőt, hogy megtegyem ezt. Bízom benne, hogy találok megfelelő csapatot, ahol megvalósíthatom a céljaimat.