Az építkezés mestere

-KOSÁRLABDA- Csak kevesen kapták fel a fejüket arra, hogy az idén újra a PVSK nyerte meg a női kosárlabda-bajnokságot. A hír hallatán a legtöbben legyintettek, mint a megszokott dolgok esetében szokás. Pedig az idei siker, ha lehet, minden eddiginél keményebb és szervezettebb munkát takar.

Komoly diadalnak tartja az elsőséget a pécsieket tíz esztendeje vezénylő Rátgéber László vezetőedző, s ezzel nem a saját szakmai nagyságát kívánja kiemelni. Kétségtelen, minden oka meglenne rá, ám ezúttal nem ez a lényeg. „Esztendőről esztendőre gyengülünk – magyarázza –, ezért a korábbi sikerek ellenére most is fel kellett építenünk a csapatot. Szervezetten, sok munkával. És persze önbizalommal telítve, itt nagyon jól jött, hogy nem az első bajnoki címünkre készültünk.”
Béres Tímea két hónapon át sérült volt, a brazil Érika csak a télen érkezett a csapathoz, a kényszer is beleszólt tehát a csapatépítésbe. Ugyanakkor a pécsiek malmára hajtotta a vizet, hogy a vetélytársaknál (GYSEV, Soproni Postás) az ígéretek és a teljesítés nem feleltek meg egymásnak. „Mi figyeltünk arra, hogy ne csalódjanak a játékosaink, ők pedig értékelték, hogy tudták, mire számíthatnak. – folytatja Rátgéber László – A nyugodt hangulat is kellett ahhoz, hogy heterogén csapatból homogén együttessé legyünk, márpedig ennek köszönhetjük a bajnoki címet. Bizonyság minderre, hogy a legnagyobb segítséget az idegenlégiósainktól kaptam. Ha a taktika megkívánta, Tranquilli, Branzova és Vilutyté egyaránt készséggel vállalta, hogy a kispadra ül, pedig hiába jut mindenkinek szerep a kosárlabdában, érzelmileg érinti a játékost, hogy tagja-e a kezdő ötösnek, vagy sem. Náluk mindez szóba sem került, ami sok mindenre bizonyíték. A csapat egységére mindenképpen”.
A PVSK kulcsjátékosa, a bajnoki döntő legjobbjának választott Iványi Dalma úgy véli, hogy Euroliga-szintű produkció kellett az idén ahhoz, hogy aranyérmes legyen az együttes. Rátgéber László egyetért Iványival, kiegészítve azzal, hogy egy-egy csapatnál a múlt észrevétlenül is befolyással van a jelenre. Esetükben az is számított, hogy az edző irányításával eddig tizenegy első helyet gyűjtött be itthon a Pécs (hat bajnoki és öt kupaelsőség), míg a vetélytárs Soproni Postás és mestere, Meszlényi Róbert újonc volt ebben a műfajban.
A pécsieknek három meccs elegendő volt a bajnoki címhez (63-59, 76-65, 74-57), ám az csak a látszat, hogy könnyű dolga volt az együttesnek. „Mindhárom mérkőzésen voltak nehéz pillanataink, ám menet közben is felül tudtunk kerekedni a gondjainkon. Utólag minden egyszerű, ám akkor és ott mindig kétesélyes volt, hogy tudunk-e újítani. Mindannyiszor tudtunk, ami azt jelenti, hogy éppen a szezon végére, tehát a legjobbkor készült el a mű: összeállt a csapat.”
A munka pedig folytatódik, pontosabban kezdődik elölről. Nyáron újra építkezni kezd, építkezni kénytelen Rátgéber László. „Ismét nekilátunk, s megint az Euroliga jegyében. A pécsi közönség igényes. Itthon csak néhány csapat küzd a dobogóért, megérdemlik a nézőink, hogy Európa élcsapatait lássák. Nekünk meg be kell jutnunk a legjobb négy közé, ez a következő lépcső. És itthon is nyernünk kell, mert a második helyet nem fogadják el tőlünk. Szerencsére mindig van valami, ami a magától értetődő feladatok mellett megmozgatja a fantáziámat, most például az öt esztendőre szerződtetett orosz center, Jekatyerina Lisina. Nyolcvanhétben született, óriási tehetség. Szlobodanka Tuvicshoz hasonlítanám, aki tizennégy évesen nálam játszott először az első ligában, még Újvidéken, ma pedig már magasan jegyzik Európában.”