Meleg van

Dicséretes önkritikával élt Szentes Lázár, a debreceni futballisták mestere, megbánva, amit a Fradi ellen elvesztett kupadöntő után hirtelen fölindulásában nyilatkozott. Akkor azt kifogásolta, hogy a televíziós közvetítés miatt délután fél hatkor, rekkenő hőségben kellett játszaniuk, a csapat stílusa pedig a sok futásra épül, ezért aztán az emberei jobban elfáradtak, mint rendesen.
Másnap már megbánta, hogy elmondta, amit gondolt, azt viszont újra leszögezte, hogy a magyar futballközegnek a magyar futballt kell szem előtt tartania, azaz a kupadöntő időpontjánál nem játszhat szerepet, hogy például este a Real Madrid és a Juventus elődöntőt vív a Bajnokok Ligájában.
Szentes Lázár remek edző, a posztján sokkal többet tud, mint akármelyik játékosa a sajátján, önkritikája pedig egyenesen feltűnő, az pedig magától értetődő, hogy a saját boltját (magyar futball) menedzseli, szóval övé minden elismerésem.
Az alapállása azonban hibádzik nálam.
A labdarúgás ugyanis világjáték, nem csupán a miénk. Ha kizárólag az jelentené a futballt, amit nálunk játszanak ezen a címen, aligha szeretne bele esztendőnként sok ezer gyerek idehaza. Ha másért nem, hát azért, mert a sport mérhető szféra, a futball is az, a végeredmény akkor is tény, ha akad(nak), akik(k) a külső körülményeket perlik miatta.
Most nem megyek bele abba a pofonegyszerű érvelésbe, hogy a Fradi játékosaira is tűzött a nap, azt sem elemzem, hogy a keddi iramtól egy átlagosan egészséges felnőtt ember nem merülhet ki, s arról se szólnék, hogy a munkavállalónak alapvető kötelessége, hogy akkor dolgozzon, amikor kell.
Maradjunk a Bajnokok Ligájánál…
Nem hiszem, hogy többen lettek volna a Puskás-stadionban este, napszállta után, legalábbis azok közül, akik a futtballba szerelmesek, és nem az aktuális küzdők (esetünkben a Ferencváros és a Debrecen) elszánt hívei. Aki a játékra esküszik, az semmi pénzért nem hagyna ki egy Bajnokok Ligája-elődöntőt, így aztán több esély volt az érdeklődésre a késő délutáni időpontban. Egyszerűen azért, mert Európában – ha tetszik, ha nem – a Bajnokok Ligája az elit. A csúcs. Téma országhatároktól függetlenül, még egy olyan kilencvenvalahány perc esetében is, mint a mi kupadöntőnk másnapján játszott Milan–Inter, amely csak (csak?) heroikus csatát hozott, gólt nem.
Véleményem a kivülállóé, aki nem részese a magyar futballbulinak, aki akkor csodálkozott rá a labdára, amikor még mi is Európához tartoztunk. Nem lévén bennfenntes, még naiv is lehetek, ezért azt tartottam volna természetesnek, ha Szentes edző örül a délutáni játéknak, mert így ő és a játékosai élőben láthatják a Real–Juvét, így kapcsolódva legalább másfél órára az európai élfutballhoz.
Az ember soha nem tudhatja, mi válik hasznára.